Pura vida .hu

Korzika

2011-06-07T17:08:00.007+02:00

Mediterrániában az elsők között olvad a hó, így már kora tavasszal lehetőség nyílik az evezésre. Persze az időjárás kiszámíthatatlan, eleve kevés csapadék volt a télen, annyira nem volt rossz időnk, hogy eső essen, annyira viszont nem volt jó, hogy a hó olvadjon. Mindezek ellenére minimális vízállásnál ugyan, de volt mit evezzünk Korzikán.

In the mediterranean countries melts the snow first so you can paddle already in early springtime. Of course the weather is unpredictable, there was few fall during the winter, we didn't have rain but the temperature was not enough high to make the snow melt; even so at minimum water level but we had what to paddle in Corsica.

A francia sziget turistaként elég drága, ehhez jön még (Budapesttől) 1000 km utiköltség plusz a komp, és ugyanez vissza. Tehát ha egyszer útnak indulunk, érdemes már hosszabb időre menni. Low-budgetre is van lehetőség – sátor és gázfőző –, a kempingek már elfogadható árban vannak. Bátrak vadkempingezéssel is próbálkozhatnak, de egy alapszabályt be kell tartani: Ha egy kerítés van az utadban, azt Korzikán soha ne lépd át. A belső részek őslakosai ugyanis határozottan nem kedvelik az idegeneket.

Beeing as a tourist on the french island is quite expensive, pertol plus the ferry and the same back.. so once you start it is worth to stay longer. For low-budget - tent and campinggas - you also have possibility, the camps are already for available price. If you are brave enough you can also try to camp in the wild but you have to keep one golden rule: If there is a fence on your way, never step over in Corsica. The population of the inside island deffinietly doesn't like the tourists.

Az utazához és az utazas tervezéshez a többször is jól bevált Lonely Planetnek most kevés hasznát vettem. Túl részletesen írnak a méregdrága gasztronómiáról, míg a látnivalókról – amibol igazán bővelkedik a sziget – alig esik szó. Az evezséshez viszont több hasznos segítséget is lehet találni. Ilyen a német kiadású (a čezsočai Prijon boltban kapható) Korsika autó-, és vadvízi térkep, amiben részletesen és egyértelműen vannak feltűntetve a különböző szakaszok, nehézségek, veszélyek, ki- és beszállók, illetve akár a földutak is, ha azok vezetnek a folyókhoz. Másik hasznos segítség a Kayak Session Corsica videoguide, amiben ugyan annyira már nem részletesen, viszont annál látványosabban lehet betekintést nyerni a völgyek mélyére. A kettő nehézségértékelése között van egy ww szint eltérés, az én benyomásaim szerint az igazság valahol a kettő között van.

For the trip and for planning the trip this time my favourit Lonely Planet didn't seem that useful. They go too much into details about the expensive gastronomy while about the sights - which are quite a lot on the island - there is hardly a word. But for the paddling you can find quite some guides. One of these are the german-edited Corsica car- and whitewater map where you can see obviously the different sections, difficulties, dangers, starting and finish points and also the dirt roads if theye are going to the rivers. One other is the Kayak Session Corsica videoguide where you cannot see so detailed but more spectacular what is going on in the deep valleys. Between the rating of the difficulty of the rivers there is one ww level. I think the truth is somewhere in between - depending of course on the waterlevel.

A folyók felső része általában könnyűnek nem mondható kisvízű meredek creekek, kajakot, kajakost es lapátot nem kímélnek, testben és fejben egyaránt helyt kell állni. A völgyek alján akad néhány nagyobb, közepes nehézségű folyó is, ahol akár raftingolni is lehet. A zúgók közötti sík részeken van idő pihenni, a tájban gyönyörködni.

The upper part of the rivers are usually difficult low volume steep creeks which are demanding for the kayaks, kayakers and for the paddles as well, you have to bee 100% there mentally and phisically in the same time. In the lower valleys you can find also some bigger middle-difficulty rivers where you can also do rafting. On the flat water in between the rapids you have time to relax and to enjoy the beautiful view.

Travo

A három egymást követő csúszda-medence kombinációjáról híres folyón valamilyen horgászati megállapodás következtében csak hétfőn és pénteken lehet evezni.

The Travo is famous because of its three slide-pool combination. Because of some fishing agreement it is allowed to paddle just on Mondays and Fridays. (Don't try to quarrel against the Corsican law, especially not against the inhabitants.)

Tavignano
A könnyebb folyók csodaszép környezettel kárpótolnak. A Tavignanon nem kell különösebb tapasztalat, rafttal, felfüjhatö kenuval is lehet rajta evezni. Sziklafalak, meredek zöld hegyoldalak, havas hegycsúcsok panorámája szórakoztat minket a zúgók között csordogálva.

On the easier rivers we got wonderful surroundings. You don't need too much experience to go down on the Tavignano, it's possible to paddle with raft and inflatable canoe es well. During the way we can enjoy the view of the rock walls, steep, green slopes and snowy peaks.

Fium Orbo

Taravo

Korzikával az a baj, hogy vagy vagy túl nehezek, vagy túl könnyűek az ottani vizek. A Taravo szinte az egyetlen folyó, ami viszonylag könnyű és viszonylag barátságos 'tanulószakasz' annak, aki IV-es vízen kíván kajakozni. Gyönyörű kanyon és hatalmas gránittömbök alkotják a folyómedret. A lapos sziklákon kényelmesen és biztonságosan lehet sétálni, hogy előre megnézzük a zajosabb helyeket, ha nem kívánjuk kajakkal a vállunkon ki is lehet kerülni. A zúgók között mindig van síkvíz és pihenőszakasz, ha még a nap is süt igazi élvezet itt kajakozni.

The main problem with Corsica is that the rivers are either too difficult or too easy. The Taravo is one which is relative easy and friendly for those who would like to paddle on class IV. Beautiful canyon and huge granite boulders form the riverbed. On the flat rocks you can walk comfortably and safety to check the louder places and to portage with the kayak on the shoulder if you don't want to run them. Between the rapids there is always some flat water to relax and if you have also sunshine it is a real amusement to paddle here.

Rizanesse

Bizony az "érintetlen" sziget sem annyira érintetlen már. A növekvő energiaigény közvetlenül és közvetve is átformálja a világunkat. Korzika leghíresebb és legrégebben evezett folyóját, a Rizzanesét hamarosan egy duzzasztóval vágják majd ketté. Kivezetik a vizet az erőműbe, és kilométerekkel később pumpálják majd vissza a mederbe. Megújuló és környezetbarát energia? Persze, mert azt, hogy mi vész el a természetből, csak pár horgász és néhány elvadult kajakos látja.

Unfortunately even the 'untouched' island is not that untouched any more. The increasing demand of energy changes our world direcly and undirectly as well. Soon theye are going to finish the dam on most famous river of Corsica, on the Rizzanese. Theye are going to take out the water into the power plant and they will give it back after kilometers to the river. Sustainable and environment-friendly energy? Yes, because just a few fishermen and kayakers see what is taken from the nature.

Sajnos a habmagos csodawernerem nem bírta a fenti vízesést
Unfortunately my Werner could not stand this waterfall above

Codi

Restonica

Amit eddig láttam Korzikából számomra a legszebb völgy. A keskeny aszfaltut közel a patakhoz kanyarog felfelé, így azt szinte végig lehet követni. Fenyvesek és napsütés. Az út végén pedig pár órás sétával két gleccsertóhoz túrázhatunk fel.

For me the Restonica valley is the nicest on Corsica. The narrow asfalt road is going up close to the river, you can have a good impression about the river while you are driving up. Pine trees and sunshine, and from the end of the road with a few-hours-walk you can hike to a glacier lake.

Veccio

Óriási szerencsénkre az utolsó nap kaptunk még egy kis esőt, így megemelkedett annyira a víz, hogy a Vecciót is meg tudjuk evezni. Szép és viszonylag barátságos sziklakertek, pár méteres esések alkotják a legnagyobb részét, középen egy hosszabb pihenő szakasszal.

We were lucky enough that on the last days we got some more rain, so the water rose up enough that we could paddle the Veccio as well. Nice and relatively friendly boulder gardens and few-meter-drops create the river, while in the middle there is a two-kilomerers leisure paddling.

Bonifaccio

Alig parkoltunk le Bonifacioban, már három prospektus landolt a kezünkben a hajókirándulásokról. Korzika déli csücskét homokkő alkotja, és a tenger koptatja évezredek óta. Miután megtudtuk, hogy mit érdemes látni, mi is vízre szálltunk kajakjainkkal, hogy a csodájára járjunk mindennek. A rövid és lapos aljú hajókat nem a tengerre tervezték, lassú és nehezen tartja az irányt, és akkor az öbölben még nem is volt szél és hullámzás. Azért mi kieveztünk elég messzire, hogy teljes panorámában lássuk a puha kőzetre épült várost és azt az elképesztő fáradhatatlan munkát, amit a természet végzett alatta.

We've hardly parked our car in Bonifaccio and we've already found three flyers in our hands about the boat trips and about the natural attractions around. The southern part of Corsica is created by sandstone and shaped by the sea since more thousand years. After we've got to know what is worth to see we put our kayaks on the water to check all. The short flat-bottomed kayaks are not designed for the see, theye are slow and it is difficult the kepp the direction - and this time we were still in the bay protected from the wind and from the waves. Even though we could paddle far enough to get a full panorama about the town and about the enermous, tireless work which the nature made under.

karaly

ZET Raptor

2011-04-12T12:33:00.008+02:00

Egy tapasztalt hajógyáros Zelezny és két fiatal világszínvonalú kajakos Honza Lasko és Viktor Legat adta össze a tudását, hogy megszülessen egy új cseh vadvízes márka, a ZET. Egyelőre két változatuk van: Raptor a nagyoknak, Veloc a kicsiknek.

One experienced boat-maker Zelezny and two young world-class kayakers Honza Lasko end Viktor Legat put their knowledge together to make born one new whitewater brand from the Czech Republic, the ZET. So far they have two tipes of boats: Raptor for the bigger, Veloc for the smaller paddlers.

ZET Raptor a katalógusban ZET Raptor in the catalog

Hosszúság: 255 cm Lenght: 255 cm

Szélesség: 68 cm Wide: 68 cm

Térfogat: 303 l Volume: 303 l

Beülőnyílás: 91 x 51 cm Cockpit: 91 x 51 cm

Súly: 19 kg Weight: 19 kg

A számokat a többi márkával összehasonlítva szembetűnik, hogy a hosszához és a szélességéhez viszonyítva igen nagy a litertérfogata. Erről majd később.

A beülőnyílás nagyobb az átlagnál, ez kényelmi, illetve biztonsági szempontból jó, az más kérdés, hogy ha le kell cserélni emiatt a spraydecket.

Pár kilót sikerült lefaragni a súlyából is, köszönhetően leginkább a belső könnyű anyaghasználatnak.

If we compare the numbers with the other brands we can see that comparing the lenght and wide the Raptor has relatively bigger volume. I will write about it later.

The cockpit is bigger than the avarage which is good if we look the comfort and safety. Of course it's another question if you have to change your sprayskirt.

Due to the light inside they could save a few kilos from the weight.

Kicsomagolás után After unpacking

Első ránézésre még nem is tűnik annyira fel, de ha egy másik mellé rakjuk, akkor látjuk, hogy ez a plusz pár liter levegő a hajó elejében és hátuljában lett elrejtve, valamivel vaskosabb a társainál. Határozott éle és széles alja van, stabilnak tűnik.

For the first view it might not look but if we put it next to others we can see that those extra liters which I wrote are hidden in the nose and in the back of the kayak, the Raptor is lighly thicker. It hase a firm edge and wide bottom, looks stable.

Külső formai kialakításban nehéz ma már radikálisan újat mutatni. Ami viszont az apróbb részleteket és a belsőt illeti, a ZET-ben találunk néhány meglepően egyszerű és okos újdonságot. Úgy tűnik számomra, hogy a gyártók igyekeztek a többi márka hibáiból tanulni, illetve ezeket alapvetően kiküszöbölni. Ilgyen például, hogy csupán a lábtámasz rögzítésénél van átlyukasztva a hajótest, minden más egyébként lyukat igánylő alkatrész (ülés, combtámasz, deréktámasz) belülről kerül rögzítésre a beülőnyílás belső pereméhez. A fogóhoz pedig egy kis púp van öntve, ebbe vannak belecsavarozva.. Tisztább, szárazabb érzés!

Tere are already so many different whitewater kayak brands and types today that about the outer shape its difficult to show something radically new. But about the small detailes and about the inside, in the ZET we can find some suprisingly simple and clever newness. It seems that the producers tried to learn from the mistakes of the other brands and they tried to avoid them. One of this is that the hulk is holed just at the fixing of the footrest (but you can order a model also without footrest and without a hole at all), and the rest of the tools - which otherwise need holes, like the seat, knee pads, hippads - are fixed to the inside part of the cockpit rim. For the handles there is shaped a little hump from the plastic and are screwed into. Clean and dry!

Az ülés tömör hab, teljes felületén fekszik fel a hajó aljára, valamint oldalt is ki van tömörítve kemény habbal. A csípőtámasz a régi Zelezny hajókban gyakran használt tépőzárral van rögzítve, ami hasonlóan fix, akár a heveder, viszont állítható.

A behorpadások elkerülése végett pedig az egész hajó alján egy belső merevítés megy végig, az ülés alatt kiszélesedve.

The seat is a compact foam which lies with the whole surface on the bottom, and there is a fitting also on the side to avoid all the movents. The hip pads are fixed with velcro - which was often used in the old Zelezny boats - which is as stable as the straps but you can adjust it better.

Avoiding the bottom-bucklings there is a strong plastic bracing under the seat.

Apróság, de sok esetben megkönnyíti a dolgunkat, hogy a háttámasz mögött van egy kötélgyűrű, amire minden felszerelésünket rá lehet aggatni.

Az anyag egyelőre erősnek és rugalmasnak tűnik, érdemben majd Korzika után tudok róla írni.

Mégegy apróság, hogy egyetlen imbuszkulcs elég valamennyi csavarhoz, európai szabvány, akárcsak a csavarok, itthon is be lehet szerezni, ha szükség van rá.

Little thing but often helps that behind the back pads there is a rope-ring where we can hang all our equipment.
Other little thing is that the repair kit is made up of one imbus only which suits for all the screws, is european standard - same as the screws - so you can get them here as well - if you would loose any.
The material so far looks strong and flexible - after Corsica I can write more.

A vizen On the water

Mint hogy széles, lapos alja és határozott éle van, a vizen stabil és barátságos. Könnyen fordul, akár egy döntéssel is ki lehet állni a limányba. Okos és gyors hajó, sokat segít a kajakosnak. Egyszerű vele eszkimózni. Teljesen jól állítható és testre szabható a belső fitting.
A hajó elejében levő plusz levegőnek köszönhetően az orra jön ki először a víz alól, ezáltal jóval barátságosabban reagál a droppok, boofok után, és a hengerek sem szívjak vissza olyan könnyen.

As Raptor has wide, flat bottom and firm edges on the water is stable and friendly. Turns easily, you can go into the eddies only just by leaning. Clever and fast boat, helps a lot for the kayaker, easy to roll. The inside fittings are well adjustable on the person.

Due to the extra air, the nose of the kayak will come out first from the water so the Raptor reacts friendly after the drops and boofs and the holes do not pull back that easy.

A tudományos szavak helyett igazából azt írnám, hogy a ZET Raptor nekem nagyon tetszik, ajánlom kipróbálásra!
Instead of the academic words I would write that I like the ZET Raptor a lot on the water, I happily recommend it to try.

Egyértelmű jelzést kapott az Otonai szifon

2011-04-05T18:52:00.004+02:00

A Soča viszonylag lassan, de változik. Évek és áradások során a kisebb, de akár a nagyobb kövek is elmozdulnak, ezzel hol egyszerűbb, hol pedig bonyolultabb vonalakat hoznak létre, de akad olyan is, hogy igazán ronda helyek alakulnak ki. Ilyen lett az elmúlt pár év során az Otonai beszálló bal oldala, ahol eddig egy oriási szifon tátongott – titokban. Az elmúlt hetek eseményei után ez a hely most kapott egy inkább rémisztő, mint figyelemfelkeltő táblát. Persze ez egyáltalán nem baj, hisz mozog alattunk a talaj, óvatosságból sosem elég. De ez ne ijesszen el senkit a Soča egyik legszebb szakaszától, hiszen a jobb oldalon a világ egyik legkönnyebb átemelésével ki lehet kerülni a kezdeti bonyodalmakat, utána pedig a megszokott zúgók és a kobaridi napsütés vár ránk!

The Soča is changing relatively slovly, but it does. With the years and with the floods the smaller and also the bigger boulders can move, with this some places become easyer some more difficult and some places become really nasty. This kind become in the last years the left side of the Otona put-in where gaped a huge siphon - so far in secret. After the last-week happenings this place got a rother frightening sign. Of course its not a problem as the ground moves under us, from the caution is never enough. But is should not scare away anyone from one of the nicest section of the Soča because on the right side with an easy portage we can walk around and after the regular rapids and the Kobarid sunshine is wating for us!

Teva Itunda

2010-12-20T12:26:00.001+01:00

Magamtól eszembe sem jutott volna ilyen ’cipőt’ vegyek, de szponzorrációként kaptam. Az elején nem igazán tudtam, hogy mire, mikor lehet használni: cipő vagy szandál, mindkettő vagy egyik sem?

Mindkettő!

For myself I did not think to buy this kind of 'shoes' but I got them. In the beggining I didn't know for what and when to use them: are there shoes or sandals, both or neither of them?
Both of them!

Ha tízes a skála, 5 amit vártam tőle és majdnem 10 amit kaptam.

A Teva Itunda szinte minden terepre alkalmas bármilyen időben, onnantól hogy a hőmérséklet engedi a mezítlábazást. Köves-fás terepen védi a lábujjakat, harmatos fűben vízállóbb mint egy sportcipő, sziklákon meglepően jól tapad, tartja a lábat és elég meleg is.

On the scale of 10 I expected 5 but what I got it's almost 10.
The Teva Itunda suits for all terrain under all weather conditions if the temperature allows. On the rocky terrain they protect the toes, on the dewy grass are suprisingly waterproof, they stick to the boulders, hold the feet and are quite warm.

Külön-külön persze találni nála jobbat: a szandál szellősebb, a futócipő kényelmesebb, a túrabakancs tartja a bokát is, de ha ezeket egyben akarjuk, mert:

- Kres szigetén vagyunk bicajtúrán, és kell valami amiben tudunk tekerni, a sziklás parton sétálni, és még valami, ami a tengeri sünök ellen is véd, úgy hogy a csomagtartón ne nőjön a kupac,

- kajakozás után még vissza kell sétálni-futni-tekerni a kocsihoz

akkor (bocs a reklámszövegért), a Teva Itunda 2-3 az egyben lábbeli.

Separately of course you can find better: the sandals are more airy, the running shoes are more comfortable, the hiking boots hold the ancles as well; but if we want all of these together because:
- we are on a biking tour on the island of Cres and we need one footwear to bike, to walk on the rocky shore, and something against the sea-urchins without having a huge pile on the luggage rack,
- after kayaking we have to walk or run back for the car
than the Teva Itunda is two-three in one footwear (sorry for the radio spot).

Arról nem is beszélve, hogy ha olyanok a körülmények, hogy már minden átázik, akkor oda ez való!
Except that if the conditions are like that everything would get soaked than the Itunda definietly suits!

karaly

Resevanje iz vode

2010-05-07T19:09:00.001+02:00

Tapasztalatok a szlovén vízimentői és elsősegély tanfolyamokról.

Mivel tavaly ellógtam a Sočán dolgozáshoz egyre kötelezőbb szlovén vizsgát az idén magyarként egyedül voltam kénytelen teljesíteni. Mondanom sem kell, nemhogy az információszerzéssel, még a jelentkezéssel is nehezen boldogultam, mindenesetre ismerősökön keresztül sikerült megtudni amit kell, így elveszve ugyan, de ott voltam a nyitányon.

Az elveszettségem hamar elmúlt, ahogy elkezdődött a tanfolyam. Hihetetlen, hogy teljesen ismeretlen emberek önzetlen segítsége mennyit tud jelenteni akkor, ha igazán szüksége van rá valakinek. Én nagyon pozitívan csalódtam a szlovénekben, de úgy általában az emberekben is. Céges és kormányszinten ugyan lehet, hogy megy a köpködés a magyarokra, de tévhit az, hogy ez személyes, egyéni szinten is így lenne. Ott voltam, mindenki tudta rólam, hogy magyar vagyok, és hogy magyar cégnél dolgozom, és mindezek ellenére olyan nyitottak és segítőkészek voltak, hogy már néha ennek a miértjén is elgondolkoztam. Egyik alig ismerősnél aludtam, mások hoztak-vittek, fordítottak nekem, körbemutatták a fővárost, beszámoltak az aktuális eseményekről és a többi és a többi.

A vízimentői tanfolyam igazán jól szervezett, részletes, alaposan felépített és időben pontos volt. 7 azaz hét nap alatt (és ennyi pénzért) mondjuk lehet is. Napi átlag 6 óra tanfolyás, ennek úgy a harmada elmélet (egyeseknek intenzív szlovén nyelvtanfolyam), harmada kötéltechnika, illetve napi 3 óra gyakorlat a vízen. Rövid tematika:

1. nap: irányított aktív és passzív úszás, limányba ki-, sodorba beúszás, traverz

2. nap: dobókötél használata zsákból, kézből, kötél összegyűjtésének végtelen változata

3. nap: kontakt mentés kötéllel és anélkül

4. nap: sziklára szorult ember mentése a partról kötéllel, illetve ráúszással

5. nap: mentés úszó eszköz (raft) használatával, különböző kötéltechnikákkal

6. nap: függőleges mentés (kanyonból), az eddig tanult technikák szituációs alkalmazása

7. nap: folyamatos aktív mentés, versenyszituáció, több úszó ember

A nyolcadik napon lett volna a vizsga, de az idén azt a rendszert vezették be, hogy amíg nincs meg valakinek minden szükséges papírja és igazolása, addig nem mehet el vizsgázni. Még az sem zavarta őket, hogy márciusban a kevés jelentkező miatt nem indult az eü, az áprilisi pedig a rákövetkező héten volt. Mondjuk szerintem ez szigor annak is köszönhető, hogy a tavalyi vizsgázók közül többen is vannak, akik azóta sem küldték el a megígért igazolásokat. Sokan a medencés úszás felmérésen buktak el. Előfeltétel volt ugyanis 20 méter víz alatti, illetve 200 méter gyors 4 perc alatti leúszása. A 15 jelentkezőből ez 7 embernek sikerült. A többieknek nemcsak a 4 perccel, hanem még a 200 méterrel is gondjuk akadt. Szóval kellő jelentkező hiányában a vizsga csak május végén lesz majd megtartva.

A tanfolyamon kicsit úgy éreztem, hogy már-már elveszünk a tudományos kötélrendszerekben, míg a mindennapi mentéseket meg alig gyakoroljuk, de aztán az utolsó nap giga mentései részben kárpótoltak. Az előadó Urbán profizmusa igazán magas szintre emelte ezt a hét napot. Mindemellett nagyon közvetlen, és nyitott volt az új dolgokra, ötletekre. Percre pontosan kezdődött minden, a legjobb felszereléseket biztosította a tanfolyamhoz, a kötéltechnikákban való jártasságát pedig úgy bizonyította, hogy miután megmutatott 2-3 módot egy-egy csomó megkötésére, megmutatta, hogy hogyan lehet mindezt egy kézzel is megcsinálni, ha a másik kezed éppen foglalt lenne. Ja, és az első délután megkérdezte, hogy hogyan kell kiejteni a nevemet. Szóval le a kalappal.

Az elsősegély tanfolyamra ez a profizmus már sajnos nem volt jellemző. Értendő ez a kezdések pontosságára és a szervezettségre. Ennek és a szlovén nyelvű előadás ellenére sikerült sok olyat is megtudjak, amit pl az EFR tanfolyamon nem. A háromnapos tanfolyam több mint a fele gyakorlattal telt, ezalatt volt mesterséges lélegeztetés, CPR felnőttön, gyereken és csecsemőn, oxigénpalack és különböző lélegeztető maszkok, automata defibrillátor használata, sebkötözés, törés és húzódás fixálása, gerincsérült mozgatása. A tanfolyam elméleti és gyakorlati vizsgával zárult, amit a temérdek gyakorlás után nem volt nehéz abszolválni.

Végül néhány hangulatkép, csomózás és kötéltechnika.

karaly

Portugália, ami eddig kimaradt

2010-02-13T22:19:00.001+01:00

Útban Afrikába tettünk néhány kitérőt: Coimbra, Lisszabon, Faro és Sevilla képekben.

Coimbra

Hogyan ajándékozyunj egy házat

Képeken szép szép, ha ott vagy, ledöbbentően hatalmas

Itt is van völgyhíd?

Bizony van Európában egy kevésbé ismert, de a San Franciscoival megegyező méretű, színű, korú híd, ugyanattól a kivitelező cégtől

Lisszabon

Az ember addig nem érti, hogy hogy nem lopják ezeket le, amíg le nem lop egyet.. és meg nem kóstolja

Gólyahadak - nem feltétlen repülnek el Marokkóig

Faro

Sevilla

Portugália, a téli vadvizek otthona

2010-02-12T00:35:00.006+01:00

Beletelt egy időbe, de rátaláltam Portugália Bovecére: Mondim de Basto. A kis település önmagában nem rejt sok izgalmat, de a környező hegyekben túrázásra, a völgyekben pedig evezésre bőven akad lehetőség. Fél órán belül hat folyó 14 szakaszán lehet kajakozni a legnagyobb változatosságban: meredek creekektől nagyvizes zúgókig kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Fisgas de Ermelo - még nem evezték :-)

Van egy helyi Páhi János is, aki a lexikális és vizuális tudását négyes-ötös vizeken kamatoztatja, vagy ha éppen nem ér rá pillanatok alatt felskiccel egy folyórajzot

Evezés közben nem nagyon volt lehetőségem fotózni, így lopott képeket vagyok kénytelen megosztani. Állítólag szerencsésnek mondhatom magam, minthogy a jó azaz esős idő miatt sokáig volt jó vízállás. Decembertől áprilisig lehet evezni, de február a kajakozás igazi szezonja.

Rio Cabril; Mondim de Bastoban folyik a kertek alatt, nem csoda hogy a lokálok ezt kedvelik a legjobban. Az alsó szakasza könnyű, a vízmalmok félig mesterséges gátjai jó kis gyakorlóhelyek a későbbi vízesésekhez, a felső szakasza szűk négyes creek.

Mondom szűk

Upper Louredo; rövid bemelegítés után a vízesés-szakaszon vízszintes 200 méteren esik vagy függőleges 40-et.

Szűknek ez is szűk

Kezdésnek egy dupla dropp

Majd egy szimpla - háttérben az előző kettő

Pihenésképp egy csúszda - látványos, de olyan egyszerű hogy vidámparkba is elmenne - háttérben az előző

Majd a végére egy 10 méteres átemelés

Louredo Genesis; a legőrültebb folyó az összes közül, a legőrültebbeknek. Rendezetlen, meredek, az előzőeknél is szűkebb, kajakot-lapátot-kajakost nem kímél. Kis víznél evezhető, csak ne boruljon az ember.

Beca; végre egy Soca-szagú folyó, ahol az átlagos vízmélység meghaladja a fél métert, a vonalak az egyet és vannak limányok.

Tamega Upper gorge; a Beca vége -még pár évig, aztán építenek egy gátat. Costa Ricai folyókhoz fogható nagyvíz három zúgó erejéig.

Első ránézésre inkább technikás, mint nagyvizes

Ugyanez a zúgó, amikor mi voltunk :-)

Cavado; csúszka a sima gránittömbökön, igazi móka és élvezet a vadvizi vidámparkban.

Hát nem gyönyörű?

Köszönjük Joaonak és a Rafting Atlanticonak, hogy mindehhez kölcsönadta a kocsiját :-)

karaly

Afrika! :-)

2010-01-23T23:20:00.003+01:00

Írnék Marokkóról szöveget is, 'de nincs kedvem' :-) beszéljenek a képek!

Afrika! :-)

Casablanca. Hárommilliós metropolisz, a ’20-as években egy modern városközpont került a régi helyére, ergo sok érdekesség nincs. Itt áll ellenben a világ (egyik) legnagyobb mecsete. Hihetetlen pompa és gazdagság, egész Marokkó megtalálható benne valamilyen építőanyag formájában.

Essauira. Déli tengerpart, halászfalu.

Némelyik még mozgott..

Marrekesh. Na ez már tényleg Afrika! Igazi kettősség látható a városban, akárcsak a marokkói kultúrában. A modern és a hagyományos keveréke. Az új rész olyan, mint bárhol máshol, tömbházak, forgalom, szállodák és éttermek, újvilági asszonyok. A régi városfalon belül viszont visszautazhatunk az időben: szűk utcák, autók helyett szamarak, annyi kereskedő, hogy az egész medina egy óriási piacnak tűnik, valamint hihetetlen mozgás - emberforgalom.

De hagyjuk a városokat. Irány kelet!

Marrekesh és Quoarzazate közötti panorámaút, az Atlasz csúcsai között több mint 2000 méter magas hágón keltünk át

Berber népek hagyományos sárból és agyagból épült településformája a kashba

Mesebeli táj..

..annyira, hogy ki is derült, hogy több filmet is forgattak már itt :-) Nílus gyöngye, Indiana Jones, Múmia, Gladiátor..

Aha!, ide költöznek

A táj kopársága adja a gyönyörűségét

Esőt sejtek

Kősivatagban egy oázis

Egy másik kashba

Datolya

Kicsit belekóstoltunk a sivatagba is

Amíg mi a homokföldeken éjszakáztunk a hegyekben leszakadt a hó - Afrikában hó!

Okozott is bonyodalmat a helyi sofőröknek

Apró különbségek :-)

Téli rafting Európában?

2009-12-28T15:56:00.002+01:00

Téli rafting Európában?

Létezik, de ne számítson az ember egy közép-amerikai pörgésre.

Portugália, annak is az északi része.

Remek lehetőségekkel rendelkezik. A hegyeknek nem nevezhető dombok között szép számmal bújnak ilyen-olyan vizek. A téli időjárás a magyar őszhöz hasonlítható, kis angolos beütéssel. Az eső szinte mindennapos, a kérdés csak a napi mennyiség. Decemberre általában feltöltődnek a hegyek, így biztosan fellelhető evezhető folyó. Már csak azért is, mert van belőle bőven. Meglepő a változatosságuk: szűk és meredek creekek táplálta bővizű széles folyók, tehát egymástól nem is lesznek olyan messze. Nem is csoda tehát, hogy sok északi kajakos tölti itt a téli szabadságát. A raftingolható folyók száma viszont korlátozott, a vendégek belföldiek, munka tehát többnyire csak hétvégén várható.

Alig egy perccel több előkészület és mennyivel jobban néz ki

Megdöbbentő, hogy egy országon belül milyen különbségek tudnak lenni. Portugália tengerparti része, virágzik és nagy léptekkel ’fejlődik’ a világvárosiasodás felé. A városok mérete a duplája a 20 évvel korábbihoz képest, sorra épülnek a kifogásolható minőségű kortárs csodák, a később üresen maradó lakóházak és irodaépületek, és a szemetet áruló csarnokok. Háztartásonként lehet akár négy autó, ezáltal olyan a forgalom, hogy gyalog is hamarabb érek át az utca túloldalára. 50 km átmeneti rész, ettől keletre viszont olyan vidéki az élet, amilyet Magyarországon már keresni kellene. Az emberek a két kezükkel dolgoznak a szőlőskertben, a legmeredekebb hegyoldalakat is művelik, hasogatják a tüzelőfát, és nem viccelek, kézzel mosnak a patakból gyűjtött vízzel az utcai betonteknőkben. Szegénynek és elmaradottnak nem mondanám ezt a részt sem, mert egy krossz-motor és egy kvad szinte minden udvarban látható, de azért a hosszabb lejtőkön inkább üresben gurulnak le.

Braga

Porto

Ponte do Lima

Vino de Castelo

Portugália 2009

A portugál vendégszeretet csodálnivaló. Számomra az elején olykor gyanút, vagy valami hasonlót sejtetett, de mint kiderült, teljesen őszinte. Alighogy beköltöztünk, lakótársaink már elhívtak vacsorázni, bulizni, ha kell valami szóljunk, bármit találunk, csak vigyük, használjuk.. Főnökünk egy álló napig gardírozott minket, bemutatva a környéket, majd mindenféle utalás nélkül felajánlotta, hogy kölcsönadja a biciklijét és a kocsiját, majd hogy a komolyságát bizonyítsa, ide is adta a slusszkulcsot, hogy ha majd kell neki a kocsi, akkor szól. Ahogy találkoztam néhány helyi kajakossal, el is hívtak evezni, mondták, hogy adnak hajót ha kell, és aludhatok is náluk, ha úgy kényelmesebb. Na most, hallottam már elég ilyen argentin és costa ricai ígéretet, de meglepő módon a portugálok ezeket komolyan is gondolják.

Két közös evezés után elvittek a helyiek a Rio Louredo felső szakaszára. Az egyik legmeredekebb creekre, de ezt így pontosan nem közölték velem. Hát.., ha lett volna rá lehetőségem, lehet, hogy kisétálok kajakkal a vállamon a völgyből, de minthogy az egyetlen járható út a folyó volt, kénytelen voltam megevezni, és nem is bántam meg. :-)

karaly

Szlovénia folytatódik

2009-10-29T15:25:00.000+01:00

A szeptemberi szabadnapok, majd az októberi szabad hétköznapok alatt tovább folytatódott az ismerjük meg Szlovéniát akció. Három szezon után még mindig bőven találni ismeretlen terepet. Minél inkább megismerem meg ezt a környéket, és minél több más helyet látok, annál inkább rá kell jöjjek, hogy nehéz ennél szebbet találni.

Mostanáig csak képen láttam a képeken egyébként sokszor látható Bledi tavat. Az ország egyik jelképe a tó közepén, az alig nagyobb szigeten levő templom. Unásig fényképezhető, ahogy a tavat körbejárva mindig újabb háttérrel látható. Mellette az azonos nevű város igazi turistaparadicsom. Szállodák, éttermek, forgalom, minden ami ezzel jár. A helyi jellegzetes sütemény pedig megtévesztésig hasonlít a mi francia krémesünkre.

A čezsočai hátsó utakon a Javoršček (közismertebb nevén a Cicihegy) csúcsára igyekezve leltünk rá a törpés útra. Váltig meg voltunk róla győződve, hogy itt egy bányának kell lennie, mert a törpék ugye a bányában dolgoznak, de úgy néz ki, más okból kerültek erre az eldugott helyre a kis kerámiák. Az út végén egy mozgásérzékelős-fütyülős törpe gratulációját fogadhatjuk. A törpéket magunk mögött tudva a patakot fölfelé követve eljuthatunk az igazi ’Titkos vízeséshez’. Kis kitérő után vissza a turistaútra. Az itteni frontvonalra a gerincen levő emlékmű hívja fel a figyelmünket. Innen van még egy kevés a csúcsig, ne lustuljunk, mert a kilátás a szokásos. :-)

Csatlakoztunk a szlovén nemzeti önérzethez, miszerint Szlovénia csúcsára minden szlovénnek el kell jutnia egyszer. Triglav, 2864. Egy nap alatt sem lehetetlen, de a kényelem érdekében érdemes két napra nyújtani a túrát. Trentától indulva az út eleje megtévesztésig hasonlít a Sušec kanyonhoz vezető útra. A megtévesztés ott van, hogy az egyiken 100 a másikon 1000 méter a szintkülönbség, de a sziklába vésett-épített út ugyancsak valamilyen háborús utánpótlási vonalra enged következtetni. A növényhatár fölött több menedékház közül választhatunk, ahol éjszakára meghúzhatjuk magunkat. Aranyárban melegételt, szeszt és vizet is kaphatunk.

Üzenő fal

A mi üzenetünk a nagyvilágnak

A napnyugta és a napkelte egyaránt gyönyörű, ritkán látható színekben pompázik a kopár hegy. A csúcstámadáshoz nem jön jól a tériszony. Jelekből nincs hiány, a kitett, meredek helyeken általában agyon vagyunk biztosítva, helyenként viszont be kell érjük egy-egy lélekmelengető vasdarabbal. Ha megoldható a transzfer, keressünk egy másik utat lefelé, mert van belőle bőven. Mi a Hét tó völgyét választottuk. Hosszú, de kellemes és nagyon szép útvonal. Csak a végén egy hirtelen 600 méteres eséssel bosszulja meg magát. Érezés a Bohinji tóhoz, innen a Most na Sočiba menő panorámavonat illetve Máté segítségével jutottunk haza.

Az utolsó pár száz méter a gerincen - pszichikailag nehéz terep

Több híres és méretes barlang van az országban, melyekről eddig ugyancsak képek alapján vettem tudomást. A Postojnai barlang zsúfoltságától többen is óva intettek már. Nem messze található tőle viszont a Skocjanske barlang, melyet még nem ért utol az ipari turizmus. A látogatható rész első fele a csendes barlang, amolyan igazi cseppkőbarlang. Gyönyörű kis szobrocskák mellett látható itt egy 15 méteres, több százezer évesre becsült cseppkő-gólem, illetve egy fél centi híján cseppkőoszlop, mely 70 év múlva talán az is lesz. A második rész a cseppkövek helyett a hatalmas méreteivel gyönyörködtet, egy kisebb folyó morajlik benne. Elképesztő, hogy miket képes a természet kialakítani. Fanatikusok beleélhetik magukat kicsit a Gyűrűk urába is. Fényképezni nem volt szabad, ezért csak néhány lopott képet tudok közzétenni.

karaly

Mória bányái márpedig léteznek

Az egykori bejárat, a mai kijárat

Névadó település

Bovec az égből

2009-08-26T23:15:00.001+02:00

Rafting, kanyoning, hidrospeed, kajak, hegymászás, sziklamászás, via-ferrata, barlangászat mind megvolt már, és még mindig valami újra vágyunk? Irány az ég!

Többeknek ajánlottam már a partner cégünket, de most végre ki is próbáltam a tandem siklóernyőzést. Több indulási lehetőség van, mi az időjárási viszonyok miatt a Mangrt tetejét választottuk.

20 év tapasztalat és roppant magabiztosság állt mögöttem, így nyugodtan bízhattam magam a kapitányra. Rövid oktatás, ernyőteregetés, beöltözés és hajrá. Enyhe szembeszélben három lépés előre és már fent is van az ernyő. Kapitányunk gyorsan leellenőrzi, hogy rendben állnak-e a kötelek, majd kiadja a parancsot a felszállásra, azaz a futásra, mely pár lépés után Flinstones-os levegőben kaparássá vált. Ekkor kell beülni a kis ’székecskébe’, kényelmesen hátradőlni, és élvezni a talaj nélküli kilátást.

Az volt számomra a legérdekesebb, hogy a levegőben is ugyanúgy megvannak a sodorvonalak és a limányok, mint a vízen, csak ott ezt termiknek hívják, és nem lehet látni. De lehet rá következtetni, hogy hol lehetnek, és erre-arra cikázva kell a felszálló áramlatokat keresni. Kapitányom második sikeres ’megérzése’ teljes tisztelemet váltotta ki: „Most bemegyünk oda az alá a felhő alá, mert elég lapos az alja, ami feláramló levegőre utal. .. Most odaszállok a kopár rész fölé, szerintem ott is lesz termik.” Lett is.

Ha már ott vagyunk a magasban, át is lehet venni az irányítást. Ennek az egyszerűsége végképp meglepett. Gyakorlatilag két zsinegsor húzogatásával lehet külön fékezni a két oldalt, ezzel fordulni és egyenesen is menni. És számomra meglepő módon arra is tudtam menni amerre akartam. Persze kell hozzá a megfelelő időjárási körülmények, de olyan időben meg nem szállnak fel.

Cikáztunk a völgy egyik oldalától a másikig, közeledett lassan a talaj. A kapitány még időben átvette az irányítást. A landoláshoz fel kellett újra egyenesedni, futásra készülni, amire végül nem is volt szükség. Meglepően sima volt - ez is. 20-25 percet voltunk a levegőben, de jó körülmények között ez akár a duplája is lehet. Pipa megvolt, jöhet akkor a sky-diving legközelebb.

Eszkimó forduló ahogy Olli Grau tanítja

2009-07-25T22:59:00.001+02:00

Olvasva és beszélve róla nem lehet megtanulni, de kezdetnek ez is megteszi. Olli Grau White Water Kayaking című könyvéből szkenneltem be az erre vonatkozó oldalakat egy ungekocht fordítással.

karaly

Lapát támasz

Amint a tömegközéppontod kimozdul a hajód hossztengelyéből, fennáll a borulás veszélye. A borulást egyetlen módon kerülhetjük el, a lapát támasszal.

A parton a kajakban ülő pozíciót szimulálva hagyd eldőlni magad oldalra úgy, hogy a felső tested a másik irányba hajlik. Akadályozd meg a földre érkezést a lapátod tollának fonákjára dőlve.

A lapát támasszal egy semleges pozíciót érsz el; told el magad keményen a lapátról, és fordítsd vissza a csípődet egy mozdulattal úgy, hogy újra mindkét fenekeden ülj. Ez az oldalra hajlás végigmegy a gerinceden egészen a fejedig. Ennek következtében kerül vissza a fejed a rendes pozícióba a hajód fölé.

Ezt a mozdulatot úgy hívják, hogy ’C-ből C-be’, a csigolyák gyors egyik oldalról a másikra történő hajlása miatt. Ez az alapja az élezésnek, a támasztásnak és az eszkimó fordulónak.

A támasztás a vízen sokkal nehezebb, mivel a lapátod elsüllyed, ha egyszerűen csak rádőlsz. Itt a támasznak, hajlásnak, a csípő fordulásának és a lapát tolláról való eltolásnak robbanásszerűen és egyszerre kell történnie. Ezt a mozdulatot a kezdetekben gyakorold a parton, és tanuld meg a három részét külön-külön koordinálni, mielőtt mélyebb vizekre mennél.

Tipp

Tartsd a fejed szándékosan a hajó hossztengelye felett míg élezel a hajóval és mozdítsd az aktív oldal felé rögtön ahogy visszakerül a hajó a semleges pozícióba.

Próbálj egy kis előrefele ívet rajzolni az aktív tollal ahogy támasztasz - ezzel a lapát valamivel tovább maradhat a felszínen.

Ábra

a) Kezdeti pozíció b) élezz és támassz… c) … és vissza

Eszkimó forduló

Az Eszkimóknak a Jeges tengeren az eszkimó forduló egy puszta túlélési technika a jéghideg vízben. Nekünk, vízi harcosoknak a forduló majdnem ugyanilyen fontos. Ha síkvízen már jól irányítod a hajódat, és a lapát már nem teljesen idegen számodra, itt az idő megtanulni az ’eszkimót’. Ahogy elkezded az első manővereket mozgó vízen, az eszkimó ismerete elhessegeti a hibáktól való félelmet, melyek boruláshoz vezetnek - és ha mégis megtörténne a borulás, nem kell az értékes tanórákat úszással illetve a kajak kimentésével vesztegetni.

A legjobb módszer egy baráttal vagy egy tapasztalt edzővel tanulni, aki a tanulás minden fáziságban el tud látni tippekkel, tanácsokkal. Egy langyos medence vagy egy kellemes tó is igazán alkalmas a gyors és hatékony tanuláshoz. Szánj rá néhány délutánt, ne izgulj, hagyd, hogy a tested megszokja ezt a teljesen új helyzetet és mozgást.

Tájékozódás fejjel lefelé

Mielőtt elkezdenéd gyakorolni a fordulót, hozzá kell szokj, hogy fejjel lefele vagy a hajódban. Ez azt jelenti, hogy ülve maradsz a hajóban, nem pánikolsz, és még mindig tudod, hogy merre van a bal és a jobb oldalad. Ha problémád van ezzel, fogj egy búvárszemüveget és gyakorolj kibújni a hajóból nyugodtan; szépen és lassan.

Forgasd a csípőd

A következő lépés, hogy a hajlást, a csípő fordítását valamint a törzs és a fej szerepét (mely ismerős már a támasztásból), átalakítsuk egy teljes boruláshelyzetre. Eleinte kapaszkodj meg két kézzel a medence szélében vagy az oktató kezében közel a fejedhez, és borítsd be a hajót. Kezdetben tartsd a fejedet kint a vízből és állítsd vissza a hajódat fejjel fölfelé csupán a csípőd fordításával. Az alsó térdedet húzd a mellkasod felé, míg a fejed a víz felszínén marad és a hajó elejét nézed. Használd ugyancsak a ’C-ből C-be’ pozíciót, melyet már a támasztásnál megismertünk. És most - gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.

Figyelem! A gerincednek főszerepe van ebben a mozgásban, és csak akkor tud hatékony lenni, ha visszakerül a semleges pozícióba - el kell kerülni a hátradőlést. Ha a hajód eleje közelebb marad a medence széléhez, mint a hajó hátulja egy kicsit előredőlve, akkor ülsz a helyes pozícióban.

Minél jobban beborítod a hajót, annál jobban el kell tekerni a felső testedet, hogy mindkét kézzel elérd a felszínt. Azzal, hogy elhajlítjuk a felső testünket, jön egy törzsfordulás is. Ha jobb oldalra vagy beborulva (amint az illusztráció mutatja), a törzsed balra hajlik és fordul is. Ahogy újra visszaülsz, a törzsed balról jobbra hajlik és fordul.

Ha teljesen be vagy borulva, a szemeidnek a kezedet kell követnie, amíg igazgatod magadat. Egészen addig nézd a kezeidet, amíg újra teljesen függőleges pozícióba nem kerülsz. Azzal, hogy a kezedet nézed, a fejeddel irányítasz, és rákényszeríted a törzsedet és a csípődet a helyes hajlásra és fordulásra az egész mozdulat során. Húzd be a hajód a tested alá az alsó térdeddel és tartsd magad a felszínen a kezeiddel. A felső testedet egészen addig ne vidd vissza a normális ülő pozícióba, amíg a hajód nem fordult vissza teljesen és a feneke nem fekszik rendesen a vízen.

Ha a csípő hajlítását és fordulását jól hajtod végre, alig lesz szükséged extra támaszra, hogy visszafordítsd a hajót. Ha az egész mozdulatot véghez tudod úgy vinni, hogy csupán két újjal kelljen a medence szélére támaszkodni, itt az ideje, hogy fogj egy lapátot!

Tipp

Segít, ha a fordulót orrcsipesszel vagy búvárszemüveggel gyakorlod.

Kérd meg a partnered, hogy fogja meg a fejed, hogy megérezd a teljes hajlást a térdedtől a csípődön és a törzseden át egészen a fejedig.

Ábra

a,b) Bemelegítő gyakorlat a fordulóhoz; az edző épp a víz felszíne felett tartja a fejed.

Íves húzásos forduló - vadvízi forduló

A számos különböző forduló technika közül számomra az íves húzásos forduló az, mely a legtöbb előnnyel rendelkezik. A felső test hajlásával és fordulásával a törzsed izmait teljesen ki tudod használni, míg a ’gyenge’ karok és a ’veszélyeztetett’ vállak egy stabil, majdnem statikus pozícióban maradnak.

Minél inkább hozzászoksz a lapáthoz, annál könnyebb lesz a forduló. Nagy segítség most, ha van valaki aki fogja, és irányítja a lapátot. Ha egyedül kell dolgozz és edz, segít, ha egy habtáblát ragasztasz a lapátod tollára, ezzel megnövelve a felhajtóerőt.

Kezdeti pozíció

A legtöbb ember először jobb oldalon tanulja meg a fordulót. A kezdeti pozícióhoz hajlítsd és fordítsd el a csípődet a bal oldalra úgy, hogy a jobb kezed legyen elől, és tartsd a lapátodat párhuzamosan a hajóval a bal oldalon. Döntsd a bal csípődet egészen a törzsedig. Ez a kitekert pozíció olyan, mint egy összenyomott rugó, kész arra, hogy visszaugorjon, és visszafordítsa a hajót.

Most borulj be, és told fel a lapátot teljesen a felszínre úgy, hogy az alsó kezeddel érinted a hajót. Nézz az első (ez esetben jobb) kezedre és ellenőrizd le a tollak helyzetét. Az első toll síkja a vízfelszínnel kell párhuzamos legyen (lefelé, feléd nézzen), míg a hátsó könyök a törzset érinti és az első kicsit be van hajlítva.

Visszafordulás

Tartsd az első tollat a felszínen, és húzz vele egy nagy ívet a hajóval ellentétes irányba úgy, hogy a bal könyöködet szorosan a tested mellett tartod. Amint elkezded ezt a mozdulatot, húzd be a jobb térdedet a tested alá, és fordítsd a csípődet vissza balra. Nézd végig a jobb kezedet és figyelj arra, hogy a felső tested jobbra fordul a lapáttal együtt, majd a karoddal húzd magad a lapát fölé.

Tipp

Tartsd a lapátot olyan nyugodtan, amennyire csak lehet! Ha az aktív csukló nem teljesen egyenes ebben a pozícióban, ellenőrizd a lapátfogást, és hogy a felsőtest teljesen ki van-e fordulva oldalra.

Ábra

a) Kezd a fordulatot azzal, hogy az aktív kezedre nézel, mely a felszínen van b) Húzd a bal térdedet a mellkasod irányába (bal oldali fordulónál) c) Forduló közben nézd folyamatosan a kezdet

Végső pozíció

A mozdulat végén a felsőtest előre dőlt helyzetben van a húzó (ez esetben a jobb) oldal felé fordulva a hajó felett. A kar a felső támasz kezdeti pozíciójában van úgy, hogy a könyökök lefelé néznek. A bal kar erősen hajlított, és a bal kéz éppen a bal váll előtt található. A fej az aktív kezet nézi a jobb oldali tollon, mely továbbra is a vízben marad a test mögött. Azért, hogy feszültséget érj el, húzd mindkét térdedet a tested irányába.

Ezt a végső pozíciót a víz felszínén végigmenő lapát helyes mozgása, az enyhén hajlított hátsó kar, a helyes hajlás, a csípő és a törzs fordulása illetve a törzs elcsavarása eredményezi. Ebből a helyzetből szükség esetén gyorsan véghez lehet vinni egy támasztást, illetve folytatni lehet az evezést egy erős húzással.

Igazán hasznos a fordulót már a kezdetektől mindkét oldalra gyakorolni és tanulni. Ennek ellenére mindig lesz egy ’gyenge oldalad’.

A vízben

Ha a forduló technikádat vadvízre akarod vinni, jobb először csak gyenge sodorban kezdeni, majd fokozatosan erősebbeken gyakorolni.

Vadvízen általában sodrásirányban lefele néző oldalon csináljuk a fordulót. Ha ez nem lehetséges - ha a folyó nem elég mély ahhoz, hogy átforduljunk - meg kell próbálni a nehezebb, sodrásiránynak felfele néző oldalon, ahol a lapátot könnyen lenyomhatja az áramlat.

Általában mondva az ’átfordulást’ kellene előnyben részesíteni. Néha sikerül a lapátot a helyes fordulópozícióba helyezni még egy pillanattal a borulás előtt. Ez azt jelenti, hogy egy kis lendületet viszel magaddal, és egy jó ’svunggal’ tudsz majd fordulni. A legutolsó pillanatig történő támasztás egy rossz pozíciót eredményez, és több idővel büntet, melyet a víz alatt a lapátod igazgatásával kell eltölteni.

Tipp

A csípő fordítása és a lapát húzása szinkronban kell legyen.

Ábra

a) Kezdeti pozíció, nézd az aktív kezedet b) A lapát a felszínen marad c) Hangold össze a csípőfordulatot és a lapáthúzást d) Végső pozíció, az aktív kezet nézve

Szlovénia, Soča, Bovec

2009-07-06T22:49:00.001+02:00

Nagy szívfájdalmam, hogy a legtöbbek Magyarországról csak egy hétvégére szaladnak le Bovecbe raftingolni: munka után pénteken indulás, hajnali érkezés, szombaton evezés, este buli és berúgás, vasárnap evezés, majd rohanás haza. Pedig a Soča völgye ennél sokkal többet érdemel! Ezt bizonyítandó, rövid szöveges melléklettel közzétennék néhány fotót a tavalyi gyűjtésemből, a környékbeli kalandozásainkról.

Elsőként a Kőmosáshoz invitálnám a kedves közönséget. Egyik legkedveltebb túrám, amit a legszívesebben ajánlok. Könnyű útvonal, gyalog, bicajjal vagy akár egy négykerék-meghajtásúval is fel lehet jutni; kinek mik az igényei. Čezsočából indulva először aszfalt, majd murvás úton, először tisztáson, majd az erdőben, végül megérkezünk a kisebb ház méretű sziklák közé, melyek híresztelések szerint egy több száz évvel ezelőtti földrengés során szakadtak le a hegyoldalról a környező erdőt maga alá temetve. Ennek köszönhetően gyönyörű kilátás nyílik a Soča völgyre. Szép időben egy kellemes, könnyed délutáni program.

Második kedvelt ajánlatom a Slap Virje, közismertebb nevén a Titkos Vízesés. Valaha az volt, most már a Bovec környéki egyik legkedveltebb látványosság. A főtérről a templom felé indulva kell menni a kis hegyi úton. Ugyancsak autó, kerékpár vagy gyalogszer is számításba jöhet. Pluzna nevű falucskában egy éles jobb kanyar után a hamarosan véget érő aszfaltút jelzi, hogy megérkeztünk. Járművünket otthagyva menjünk a hang után, és hamarosan elénk tárul a csodaszép, zöld, mohás falról csordogáló illetve esőzéstől függően aláhulló víztömeg. Érdemes kalandozni még egy kicsit a környéken, feljebb menni a vízesés fölé, mert gyönyörű szép a patakocska, sőt, a forrása is itt van közel.

Kihagyhatatlan a Boka vízesés. Van nála magasabb, de kétségtelen, hogy ez Szlovénia leglátványosabb vízesése. Két eséses, 106 + 38 méter, esőzések után elérheti a 100 m3/sec-ot a vízhozama. Akinek nem elég a lenti látvány, felsétálhat a tetejéhez is.

Kicsit messzebb van a szerintem legszebb, a Kozjak vízesés. Érdemes hozzá lekocsikázni az amúgy is gyönyörű Kobaridig, majd a Soča partjára visszakanyarodva rövid megállás és kanyonnézés a Napoleon hídnál, tovább a kempingig, majd kellemes tempóban fél óra séta után megláthatjuk a hegy gyomrát. Visszafele pedig ne hagyjuk ki Lazar a kemping óriás húsos palacsintáját. :-)

Vizek után vissza a hegyekhez, irány a sífelvonó és a Kanin csúcsa! 20 perc alatt fent is vagyunk 2400-on, ahol a táj szépsége a kopárság. Itt aztán tehetünk hosszabb és rövidebb sétát is, csak ne felejtsük el megkérdezni, hogy mikor indul az utolsó levonó, mert gyalogszerrel hosszú, fárasztó és éjszakába nyúló az út hazafelé. :-)

Ha valaki csalás nélkül akar hasonló magasságokba törni, javaslom a Rombon csúcsát. Hogy ne legyen unalmas, lehet körutat is csinálni a Hermann erődtől indulva és Bovecbe érkezve, vagy fordítva. Jó kondiban úgy 8 órás az út. A növényhatár fölé érve egyre több mesterséges emlékkel találkozunk, kőből épített falak, sziklába vésett járatok, barlangok, apró nyílások. Megérkeztünk az első világháború a frontvonalára. A csúcs még arrébb van, de üljünk le és merengjünk el rajta egy kicsit, hogy milyen lehetett itt 3 éven keresztül télen-nyáron-hóban-fagyban harcolni.. Aki többre kíváncsi, az tájékozódhat még a Kobaridi háborús múzeumban.

Menjünk kicsit tovább, közel van már Mediterránia. Ha az Velence, vagy az olasz tengerpart felé folytatjuk az utunkat álljunk meg pár órára Cividaleban. Gyönyörű kis városka híddal, vízzel, borghival, pizzával és fagyival.

Végül néhány kép még a pillanatnyi szépségekről.

karaly

Teva Extreme Outdoor Games 2009

2009-06-23T10:14:00.000+02:00

Június 11 és 14.-e között zajlottak az idei Teva játékok, melynek a kajakos versenyszámán kis magyar delegációnkkal vettünk rész. Gyakorlatilag a costa ricai csapat állt össze újra: Bivi, Máté és én. A verseny az idén új helyszínen, az Olasz-Alpokban, Piemont térségében zajlott.

Az első két nap fent a hegyekben a Chiusella folyó adott nekünk otthont. Gyönyörű helyre kerültünk (megint). Világ vége hangulatom megint elfogott, most a kis kőből épült házak, templomok és egyebek láttán. Csend és nyugalom, zöld hegyek, ragyogó napsütés…

A folyó láttán hamar rájöttünk, hogy nem véletlenül extrém játékok a neve annak, amire beneveztünk, és hogy nem is véletlenül cikáznak ott körülöttünk Európa legjobb kajakosai. Hogy mit kerestünk mi ott, az jó kérdés, de az biztos, hogy valahol el kell kezdeni, és hogy tanulni csak a legjobbaktól lehet. Azt!

Az első nap délelőtt zajlottak az egyéni versenyszámok a folyó egy ’könnyebb’ szakaszán. Mondjuk ez is elég meredek volt, legalábbis a Socához szokott embereknek. Kisebb droppok, nagyobb droppok és egy vízesés is volt benne. A meredeksége ellenére számomra elég barátságos volt. Nem volt benne sok víz, ezért nem volt túl erős a sodrás sem, voltak limányok, be lehetett nézni a zúgókat stb. Délután zajlott a döntő az első 20-nak egy felső keményebb, azaz inkább úgy mondanám, hogy még meredekebb szakaszon. Ez a veszély nem fenyegetett, hogy ide bejutunk, így ezt a versenyszámot szárazon a partról néztük végig. A fő látványosság egy kb. 14 méter magas vízesés volt. Ez volt az első, hogy ilyet látok élőben. Volt néhány nagyon szép csúszás, de azért nem kell azt hinni, hogy a videókban látott emberek sosem tudnak hibázni. :-)

Szervezettnek tűnő biztosító személyzet - azt, hogy éles helyzetben hogy cselekednek szerencsére nem tudtuk meg

Keresd meg a fenti két kép közötti különbséget

Másnap volt a csapatverseny. Gyakorlatilag hasonló az előzőkhöz, csak hárman egyszerre kell menni, és a közös időt nézik. Majd ezután volt még egy kis időnk, így megeveztük a folyó alsó szakaszát, ami papíron könnyebb volt már mint ahol a verseny zajlott, de azért ez is rejtegetett még izgalmakat.

A második két napra áttelepültünk a közeli Ivrea nevű városkába, ahol egy félig mesterséges szlalom pályán folytatódott a megmérettetés. Mesterséges pályák amúgy sem könnyűek, pláne ha annyi víz van benne, hogy helyenként túltfolyik a falon. :-) Olyan limányok voltak, hogy kb. visszafele is olyan gyorsan folyt a víz, mint lefele. Na, erre már mondhatjuk, hogy pushy80. :-) A harmadik napon itt volt a szlalom, sprint és a csapat szlalom, majd utolsó nap zárásként a boater crossing.

Jövőre még edzünk egy kicsit, és visszajövünk. :-)

karaly

Mindent a fotókért

Munka után a szórakozás

Mosolyogj! :-)

Tanulságok és tanácsok

2009-05-08T09:44:00.000+02:00

A Costa Ricai blogom zárásaként egy gyűjtést tennék közzé gondolataimról, tapasztalataimról, ami tanulságos lehet annak aki útnak indul, de talán annak is aki nem.

E terv

Április 15, március 4, április 4, szeptember 7, majd végül május 8.ára módosult a haza utam dátuma. Igazából ez már hamarabb el volt döntve, csak még nem tudtam. A repülőjegyek dátumát ugyanis csak egy bizonyos időintervallumon belül lehet módosítani. De az a jó az egészben, hogy nincs rossz választás. Csak meg kell találni a jót. Tanulság: legközelebb a visszaút árát inkább anyukám kezébe adom. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő.

Minden csak nézőpont kérdése

Egy ilyen út mindig veszteséges. Ha találsz is egy jó munkát, ezekben az országokban nem lehet annyi pénzt keresni, hogy visszajöjjön a repülőjegy ára. Nem kergettem valószínűtlen álmokat, nem számítottam rá, hogy itt fogok meggazdagodni. Minden csak nézőpont kérdése. Ha azt vesszük, hogy öt hónapig ráfizetéssel dolgoztam, az elég rosszul hangzik. Ha azt vesszük, hogy öt hónapig nyaraltam, akkor ez egy olcsó nyaralás volt. Az igazság valahol a kettő között van. Az élmény és a tapasztalat az enyém marad mindörökre.

A világ nyitva áll

Bárhova a világon eljutni csak idő és pénz dolga. A kérdés csak az, hogy ezzel neked mik a terveid, mit nyerhetsz és mit veszíthetsz vele. Mérlegelj, és dönts ezek után felelősséggel. Rafting túravezetőként bárhol a világon lehet munkát találni, de egy kis kreativitás és kézügyesség is elég ahhoz, hogy ellavírozz az elemek között. Találkoztam olyanokkal, akik makramé karkötők, nyakláncok, vagy éppen olajfestmények készítésével és áruba bocsátásával keresik a kenyerüket, de olyanról is hallottam, aki homokszobrokkal éri el ugyanezt. És közben a világon bárhova eljutnak. Meggazdagodni egyikből sem lehet, de itt nem is ez a lényeg.

Neked viszont nyitnod kell

Ha ennyi időt akar valaki külföldön eltölteni, és túl kell lépni az egyszeri turista álcáján és be kell illeszkedni a helyi közösségekbe. Ehhez viszont neked kell megtenni az első lépéseket. Nagyon barátságos az, aki hasznot lát benned - a taxis, a szállodás, az éttermes vagy az utazási irodás. De akinek az ég világon semmi haszna nem lesz belőled, sőt akár még a kárára is mész azzal, hogy plusz egy emberrel kell megosztoznia az amúgy is kevés munkán, az ugyan miért mosolyogna rád?? Lehet erről elméletek végtelen sorát alkotni, hogy ki a helyi, ki az idegen, kinek kell nyitni, sőt el lehet ezzel addig is menni, hogy kinek kell előre köszönni, de azontúl, hogy ezzel magadat megnyugtatod, hogy már pedig nem te vagy a fasz, semmit nem fogsz elérni. Alább kell hagyni a fennkölt európai normákból és igényekből, hajtani és nyomulni kell. Megalázkodni nem, de a kellemetlenségeket időnként el kell viselni. Ha erre képes vagy, biztos lehetsz benne, hogy be fog érni a gyümölcs. Nem kell ehhez sok, és nem kellenek ehhez nagy dolgok. Köszönsz, megkérdezed mi újság, ha ráérsz leülsz közéjük, ha ehhez nincs kedved továbbállsz. Unalmas és sablonos dolgok, de olyan is volt, hogy a szokásos dolgozol-e holnap kérdésnek egy házibuli lett a vége. Nehéz elhinni, de működik.

Angol mint világnyelv

Merész dolog elmenni egy országba a helyi nyelv minimális ismerete nélkül. Nem utolsó sorban már azzal is kellő tiszteletet és odafigyelést lehet kiérdemelni, ha csak próbálkozol a beszélgető partnered anyanyelvén megszólalni. Ha a mondat második felét már csak angolul megy, az sem baj. Próbálkozz, egyrészt csak így lehet tanulni, másrészt ez is egy újabb lépés, nyitás. A spanyol ajkú országok lakói úgy vannak az angollal, mint a mosolygással. Akik a turizmusból élnek, tökéletesen beszélik, a többiek jó ha a nevüket el tudják mondani. Miért is tudnának többet, amikor a mindenük megvan az országon belül, amire vágynak és amúgy sincs pénzük távolra utazni. Szóval ha a kocsmában a lokálokkal kívánsz társalogni számíts rá, hogy be kell vetni a spanyol tudásodat. De ha még olyanok között is vagy, akik beszélik a világnyelveket, egymás között ritkán fognak angolul beszélni csak azért hogy te is megértsd.

Tanulni, tanulni, tanulni

Rá kellett jöjjek, hogy a középiskolai nyelvtanáromhoz még csak hasonlót sem fogok találni. Se az egyetemen, se akárhol magántanárok között. Senki nem fogja már úgy belém verni a tudást, hacsak én nem magamba. Arra sem kell számítani, hogy ha egy idegen nyelvterületen van az ember, a tudás majd sült galamb módjára fog belé szállni. Ne lustuljunk, vegyük elő a könyveket, szótárakat, tanuljunk tovább, és amikor csak tudunk, gyakoroljunk. A legjobb hely ez a fejlődésre, de tenni kell érte. Csupán arra a szintre kell eljutni, hogy csajozni tudjon az ember, utána exponenciálisan fog növekedni a tudás. :-)

Tanulságos

Ez lesz a válaszom a ’Na, és milyen volt Costa Ricán?’ kérdésre. Volt ez jó is rossz is, nehéz is könnyű is, élvezetes is utálatos is, és sorolhatnám még-is. Más világ ez, más az életstílus, életszemlélet, világnézet. Nyilván, mert másak itt a körülmények. Nem tudom megítélni hogy jobb vagy rosszabb-e mint az otthoni, mert szerintem nem is lehet. Az biztos, hogy az itt eltöltött öt hónap alatt sok mindenben megváltozott a gondolkodásom, nézetem, de ha valaki rákérdezne, hogy miben, nem tudnék rá konkrétan válaszolni. Valahogy olyan egyszerűbb itt az emberek gondolkodása. Közelebb állnak az ősi emberi természethez, mint Európa. Nem vágynak sokra, nem akarják megváltani a világot, békében nyugodtan élnek. A fogyasztói társadalom ide még nem ültette be magát, megbecsülik amijük van, nem dobálnak ki mindent. Bár vannak fekete pontjai, de itt még a család fontosabb a karriernél.

Egyébként meg nem kell hasra esni

Nagyon sok jó visszajelzést kaptam a blogról. Köszönöm mindet! Ezek jelentik számomra azt, hogy van értelme írni, fényképezni és publikálni. Mutogattam a képeimet a helyieknek is, mire egy reakció: Nagyon szépek, el sem hiszem, hogy Costa Ricán készültek. Hát mondom akkor nyisd ki a szemed. És ezt üzenném mindenkinek. Hasonló szépségeket és élményeket bárhol lehet találni, Pesten, a Tisza parton, a Bükkben de akár az otthoni virágoskertben is. Csak észre kell venni.

Pura vida

karaly

Chirripo Atlantico

2009-04-28T09:40:00.000+02:00

Ha valaki úgy alapjaiban kérdezi azt, hogy mi a jó a vadvízi evezésben könnyű válasz lehet rá az, hogy olyan helyekre juthatunk el a vízen, ahova máshogy nem lehetséges. A Chirripo Atlantico megevezése után végre én is őszintén válaszolhatom ezt. A leghosszabb és egyben legerősebb folyó ahol eddig jártam.

A kétnapos túra első napján a fő kihívás a folyóhoz való eljutás volt. Több mint két óra utazás után elérkeztünk az utolsó kis faluba ahol véget ért a földút. Innen már csak 12 km-re volt a beszálló. :-) Az őslakosok által kitaposott út vezet a dzsungelen keresztül a völgy aljáig, ahol néhány indián falu található. Az ötlet az volt, hogy majd lovakat bérelünk, felmálházzuk őket, és szépen kényelmesen lesétálunk. A probléma az volt, hogy nem álltak sorban minket várva. Csak kettőt találtunk, azokat is úgy kellett befogni a mezőről. A raft az élelem, meg az egyéb nehéz és nehezen fogható cuccok felkerültek segítőink hátára, a kajakok pedig a miénkre. Bő két és fél óra alatt le is értünk, közben sokan a csodánkra jártak. Ritkán látnak errefelé ennyi elmebeteget.

Még a földúton

Felhők fölött a vulkán

Kis csapatunk: 11 kajak 4 raft és 2 sofőr

Hős segítőinknek volt már könnyebb napjuk

A tudományos..

és a pórázos megoldás

Hosszú még az út

Pihenés és energiapótlás után úgy két óra bemelegítő evezés várt ránk. Az éjszakát a folyóparton töltöttük ki függőágyban, ki homokágyban, ki hálószemeteszsákban. Hatalmas tábortűz és bogrács, a jó hangulatot csak az eső és két skorpió zavarta meg.. :-S

Kétskorpiós szállásunk

Másnap korán indultunk. Hosszú és nehéz szakasz várt ránk. Hamar elérkeztünk a kanyon bejáratához, majd elkezdődött a tánc. Öt óra evezés négyes-ötös vízen. Volt itt minden. Három-négy méteres esések, hengerek, szűk járatok, hosszabb rapidok. Mivel a csapat nagy része már járt itt csak néhány igazán nehéz zúgót néztünk meg a partról, a többi helyen az előttem levőkre kellett bízzam magam. Biztos ami biztos igyekeztem minél hátrébb maradni, kifigyelni, hogy hol és miként mennek le a többiek. Sok hely volt amit föntről nem lehetett belátni, ott a zúgóban kellett rögtönözni. Utólag átgondolva ezt a napot érzem úgy, hogy kezd beérni a magamba fektetett munka és gyakorlás. Új és ismeretlen helyen is egész jól sikerült teljesíteni a kihívásokat. Sajnos a tájat ott helyben nem volt sok időm csodálni, de erre jók a fényképek. :-)

karaly

Dolgos hétköznapok

2009-04-01T09:12:00.000+02:00

Január vége, február eleje elég nehéz időszak volt itt a számunkra, de igazából mindenki számára. Haldoklott a turizmus, a cégek az állandó túravezetőiknek sem tudtak munkát adni, nem hogy a külföldieknek. Ennek hiányában, szabadidő bőségében jártuk az országot, sok szép helyre eljutottunk, de mivel nem ezért jöttünk, és nem igazán látszódott javulni a helyzet, úgy döntöttünk, hogy korábban, március elején hazamegyünk. Így is lett volna, hogy ha nem akadozik a jegy átrakatásáért folytatott kommunikáció az utazási irodával. Aztán egy kellemes napsütéses délutánon azt mondta a főnökasszonyunk, hogy jó lenne ha mégis maradnánk, mert úgy néz ki, hogy február második felétől jobb idők várnak ránk. (Így is lett.) Több se kellett, mondom akkor maradok. Pajtásaim viszont már előrébb jártak az otthoni terveikkel, így március 4.-én egyedül maradtam.

Mivel már csak egyedül vagyok külföldi, engem is úgymond teljes munkaidőben foglalkoztatnak, ami annyit jelent, hogy ugyanúgy benne vagyok a rotációs rendszerben, és ugyanannyit dolgozhatok, mint bárki a helyiek közül. Azóta időnként több munkám is van, mint amennyi jól esne. De!, három hónap után először félre tudtam rakni a fizetésemből. :-)

Mindezek után kaptam meg a hírt, hogy a szlovén túravezetői vizsga (ami nélkül az idéntől állítólag nem lehet a Socán dolgozni) időpontja előre lett hozva, március 22-re. Ez azt jelentette volna hogy kb azon a napon, amikor megtudtam, már pakolnom kellett volna. Hát mondom, nem.. ez így nem játszik. Amikor annyi nehézség után végre kezd minden jól alakulni, én nem fogok mindent magam mögött hagyni és hazarohanni. Vívódtam egy napig, mérlegeltem; aztán a főnökasszony zárta le a bennem zajló vitát, amikor mondta, hogy addig maradok, ameddig akarok, munka meg lesz szeptemberig. Így gyorsan döntöttem: itt töltöm az idei szezont. A jelen gazdasági helyzet, valamint az euró árfolyama miatt amúgy sem számítok szárnyaló turizmusra az idén.

Aztán, ha addigra nem hülyülök bele - vagy ha már teljesen belehülyülök - ebbe a céltalan-hontalan-cigányéletbe, lehet, hogy a Csasziék blogja után tervbe vett Peru-Chile körnek is nekivágok - ha már egyszer itt vagyok. (Útitársak jelentkezését várom :-D) De ez majd még látjuk.

És akkor néhány érdekességet kiemelve lássuk, hogy mivel is telnek a hétköznapjaim. Ugyan három hónapja szokom már az itteni számokat, de időnként olyan mennyiségű turista képes beesni, amit egyszerűen nem tudok befogadni. Többször is volt már olyan, hogy egy nap több mint 200 vendéget vittünk le a folyón. Mondanám annak, akinek nem mond semmit ez a szám, hogy kb hét ilyen nap teszi ki a vezető magyar rafting cégek egy éves forgalmát. Ezek azok a napok, amikor a gájdokat a kiöregedett iskolabusz szállítja, amikor öt sofőr furikázza a felszerelést - a raktárt teljesen lerabolva, és amikor a főnökasszony beáll asztalt szedni, a kertész meg mosogatni. A mi szemszögünkből pedig: három óra előkészület és pakolás, egy óra evezés (ennyi emberrel még a rövid szakaszt is lerövidítjük), majd újabb egy óra pakolás - egész napos rohanás. De hát ezért vagyunk.

„Itt a nyár! Az idén már másodjára!” Macondó egy időre békén hagy minket; beköszöntött a száraz évszak. Felhőtlen ég, ragyogó napsütés.. időnként örülni lehet annak, hogy hatkor sötétedik. Fehér mivoltomra már csak a seggem emlékeztet. Szárad a völgy, megy le a víz, a kövek meg jönnek fel. A korábbi ’barátságos’ helyek időnként még a tapasztalt helyi túravezetőket is megviccelik. A külföldieket nem kevésbé.

Mátrix Bivaly módjára - persze ilyen képeket szinte mindenkiről lehetne csinálni

Újabb játékot találtam magamnak. Elkezdtem gyakorolni az oar-boattal (teherhajóval). Egy csomagokkal megrakott hajóra vagy egyedül két jókora lapát társaságában. Technikájában kicsit hasonlít a kétpárevezős tavi csónakokra, azzal a különbséggel, hogy menetiránnyal szemben kell ülni és evezni, mert ww3-4-es vízen nem elég, ha csak a vállad fölül kacsintgatsz hátra. Piszok kényelmetlen és természetellenes mozdulatoknak tűntek elsőre, de később nagyon szép és technikás. Minden eddig szerzett kajakos és raftos tudásomra szükség van egy oar-boat lekormányzásához. Nehéz és lomha járgány, de valamennyi traverzet és limányfordulót meg lehet - és meg is kell - vele csinálni, amit a többivel.

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy pár hete beraktak a Pascuára satety kajakosnak. Ez kb a legerősebb szakasz (folyamatos ww4+) ahova kereskedelmi túrát szoktak vinni. Korábban úgy gondoltam, hogy ide a helyiek közül is csak a tapasztaltakat rakják be. De rá kellett jöjjek, hogy fejlődünk szépen lassan. Elvégre nem csak a Srpenica-Trnovo szakaszon kell biztonságosan lemenni. Hála annak, hogy Bivallyal szabadnapjainkon megeveztük párszor, egészen összeállt a fejemben a szakasz. Az első zúgó kivételével mindenhol vannak kiskapuk, könnyebb csirkevonalak - mondhatnám, kettes vonalak, de ahhoz, hogy ezeket megevezd, kell a négyes tudás. De az első zúgó.. ott nincs kerülőút, vagyis van, de az még rondább. Az egyetlen hely, ahol akkor jársz a legjobban, ha belemész a közepébe, a legnagyobb zúzdába. Ott folyik a legtöbb víz, a végén két henger csap össze egy V betűben; a kettő között így vagy úgy, de kitol a víz. Pumpa catao!

Nagy ritkán azért visznek túrát ennél is erősebb szakaszra. Volt négy bátor (és akaratos) jelentkező, akik mindenképpen ww5-re vágytak. A négy közül az egyik evezett már vadvízen, majd egy haverral és a két barátnővel jelentkeztek egy Peralta-Pascua és egy Upper Pacuare túrára. Ahogy ez meg van írva: az első zúgóban úszás, majd olyan pánik és sokk, hogy a csajok szerintem a fürdőkádba nem fognak ezután beülni. Jó kérdés, hogy a cég miért enged ilyen vízre olyat, aki még életében nem evezett.. Ezzel véget is ért az aznapi túra. B tervként a csajokat lecserélték két szabadnapos túravezetőre. Az idióta magyar elsőként jelentkezett, így a helyiek közül már csak egyet kellett rávenni. Az igazság az, hogy a lokálok nagy részét egyáltalán nem nagyon vonzza, hogy odabaszós vizeket evezzenek. A kisebb részük előtt viszont le a kalappal, a végén gratuláltam a kormányosnak minden elismerésemet kinyilvánítva.

Előzmények

Evezés raft nélkül, avagy a túlexponált kép varázsa

Véres hidraulika nevű zúgó - rafttal átemelős. Kb egy méter széles vonal van rajta, a többi helyen a neve magáért beszél.

Szerinted jó érzés? :-)

Sziklakert

Zárszóként egy történet a lodge-ból: -Jaj, jaj, jaj, találtunk egy fekete-fehér kígyót a fürdőszobánkban! - jönnek vihogva a vendégek. -Hümm, itt nincs fekete-fehér kígyó. Erős volt a gyanú, hogy ez a fekete-sárga-piros valamelyik kombinációja lesz.. A rosszabb volt. A befogását nem is a katasztrófaturizmus, hanem a tapasztalás miatt néztem végig, de legközelebb inkább távol maradok. A sarokban összetekeredve nem tűnt másfél méteresnek, a legkevésbé sem idegesnek, gyorsnak, és olyannak ami akár az ágyra is fel tudna ugrani. Végül három hősies túravezető összmunkájával, két villás bot és egy hurkos spárga segítségével győzött a civilizáció. A vendégek kisebb felháborodását kiváltva kígyó uraság életben maradt: egy kis úszólecke után valamivel lejjebb kellett új otthont keresnie. Meglepődtem, azon, hogy nem hogy hazamenni, de még szobát cserélni sem akart senki ezek után. Que hijo’e putta!

karaly

Sue előbb letusolt, majd észrevette, hogy nincs is ilyen ruhája

Szerencsés, akinek ilyen főnöke van? :-)

Flóra és fauna

2009-03-24T12:53:00.000+01:00

Különösebb hozzászólás nélkül tennék közzé néhányat, a kedvenc képeim közül. Készültek a lodge körüli dzsungelben tett kalandozásaink során.

Emlékeztetőül, hogy mi is az a lodge

Környező patakok

És a természet:

Gyíkusz

Levélrágó hangya

Elképesztő távolságokból ’hangya-szorgalommal’ hordják a leveleket a bolyukhoz; a munka végeztével szabályos kis ösvény marad utánuk. Szeretettel harapdálják a tapasztalatlan fotósokat is.

Blue morpho

Szárnya alul barna, felül kék; ha repül csak egy villogó kékséget látni. Rengetek van belőlük, de (számomra) a valódi szépségükben (kékségükben) lefényképezhetetlenek.

Szerinted??

karaly

Panama

2009-03-17T12:26:00.000+01:00

A bürokráciát könnyebb megkerülni, mint kijárni: vízum és egyéb engedélyek nélkül magyar állampolgár 90 napot tölthet Costa Ricán, majd 72 óra távolléttel újabb 90 napot lehet nyerni. Így volt egy ’kötelező’ látogatásom Panamába.

Úti cél a határhoz legközelebb eső turisztikai központ, a Bocas del Toro (magyarul a bika szájai) nevű szigetvilág. Nemzetközi járatok nem jellemzőek erre felé; van busz a határig, meg a határtól, közötte egy kis séta a Sixaola nevű folyó felett. Érdekes határátkelő: ha nem figyelsz, úgy átmész ellenőrzés nélkül, hogy észre sem vesznek. Neked kell kopogtatni a kis ablakon, hogy csókolom, szükségem lenne a pecsétre.

Kamiont és vonatot is átengednek, de nagyrészt a gyalogosok használják

Alföldi gyereknek továbbra is nagy élmény az, ami máshol természetes: itt a hajó az elengedhetetlen közlekedési eszköz. Van ebből minden fajta, fatörzsből kivájttól a tengerjáróig, a turisták kiszolgálására pedig néhány helyi vállalkozó vízitaxija áll készen.

Generációk találkozása

A központ a legnagyobb, Kolombusz nevű sziget, itt van a legtöbb szálló- és vendéglátóhely, a környező kisebb-nagyobb szigeteken pedig szinte mindenki talál kedvére való helyet. Vízparti bárok és szórakozóhelyek, csendesebb és hullámos partok, búvárhelyek, túraútvonalak keresztbe-kasul és természetesen szörf kezdőknek, szörf haladóknak és szörf profiknak. Most én voltam a kis tudatlan turista, aki csak ámul-bámul a hullámlovasokon, és a partról vágyakozik az óriási száguldásokra. De legalább jót mosolyoghattam a helyieken, amikor csöndben megjegyezték, hogy nem igaz, hogy itt mindenki csak a szörfről tud beszélni.. :-)

Annak ellenére jól éreztem magam, hogy a három napból kettőn szakadt az eső. Turisták szép számmal - meglepő módon itt az európaiak vannak túlsúlyban a bálnatestűekkel szemben -, így nem volt gond, hogy egyedül mentem, hamar lehet új barátokat szerezni. Nappal az utcákon tömegével lehet a szórólapokat begyűjteni, de szerencsére, nem a 90 %-os leárazásokról, hanem arról, hogy aznap este melyik szigeten és melyik bárban lesz a buli. Nem nagyon licitálnak egymásra, a hét minden napján lehet szórakozni - flipflopban.

Megígértem a srácoknak, hogy felkerülnek az internetre :-)

Neki nem..

Legközelebb kénytelen leszek egy deszkával belevetni magam a habokba. Szép volt, jó volt, de három nap után vágytam már vissza a fehér vizekre. Többekkel is találkoztam, akik hónapokat töltenek utazással. Az csak egy kérdés, hogy honnan van pénzük fél éven keresztül napi 10 dolláros szállodákban lakni, és éttermekben enni. De hogy ennyi időn keresztül hogy lehet ezt élvezni.. Persze folyamatosan csodaszép helyeken járnak, de számomra egy idő után minden tengerpart ugyanolyan. Lehet, hogy valakinek a vadvíz lenne már unalmas. De az nem én vagyok.. :-))

karaly

Újabb vizek

2009-02-22T12:08:00.001+01:00

Összefoglalva számolnék be néhány újabb vizes élményünkről röviden, inkább képekben.

Kb két hete volt lehetőségem a Rainforest World egy túrájához csatlakozni az Upper Pacuarera. A környéken található szerintem egyik legjobb kajakos, Pocas volt a túravezetőnk, ezenkívül két osztrák vendég, David (am) - aki a RfW-nél dolgozik, valamint jómagam alkottuk az ötös csapatot. Reggel gyorsan még átfutottam a kisokosunkat, majd meg is fogadtam, hogy többször nem fogom. Olyan rémeket írnak benne, hogy majdnem visszafordultam, aztán a valóságban a 10 %-át ha észreveszi az ember. Végülis, megértem a szerzőket, elvégre hogyan lehetne egy folyót papírra írni, ha nem párosít hozzá giga-képzeteket. Meg amúgy sem árt az óvatosság.

Ötös erősségűre van írva, de az alacsony vízállás miatt valamivel könnyebb volt. Rövid bemelegítő szakasz után egyre sokasodó sziklák és bulderek, majd a szakasz nehezét jelentő 2-3 km hosszú kanyon következik. Elsőre elég barátságtalan, hatalmas sziklák között keskeny vonalak, jókora beláthatatlan esések. Gyakran ki kellett szálljunk, hogy benézzük a zúgókat. Volt mit tenni, de hát azért mentünk. Akaratom ellenére két zúgót is tolatva vettem, de jól jöttem ki belőlük. Osztrák testvérek egy zúgót átemeltek, pedig szerintem nálam jobban eveztek - nem vágytak rá. Egy gyönyörű 3-4 méteres dropp jelentette a kanyon végét, majd egy hosszabb könnyű, pihentető rész, befejezésként pedig egy újabb sziklakert kisebb-nagyobb esésekkel. Szép, jó és erős szakasz volt, a csapat szintúgy. Látjuk még egymást.

Dive deep by Pocas

Az enyém is jól indult..

Na, itt mi lesz??

Bobo falls

Nem kell szebb hely a river lunchoz

A kanyon végét jelentő dropp. Amilyen látványos olyan könnyű. :-)

A másik extra hosszú - szinte már expedíciónak mondható evezésre nem találtunk sok pajtást, így csak Bivallyal mentünk ketten. A Reventazón ismert vagy ismeretlen szakaszait akartuk megevezni, és mivel a transzfer oda nehézkes és drága, az egyetlen könnyű és olcsó megoldás volt, hogy hídtól hídig megyünk. Két főút keresztezi a folyót, az egyik Turrialbához, a másik a Ríos bázisához közel. A kettő között meg több mint 35 km folyó. :-)

A Reventazón - mint már tudjátok - gátakkal szabályozott. Korábban a felső, Peralta nevű szakasza világelsők között volt a vadvizek ranglistáján, több versenynek is otthont adott. Aztán jött az áramipar és felhúzott rá három gátat. Gátak fölött tavak, alattuk porzó folyómedrek. De ezek látják el az ország áramigényének a 40 %-át, amiből gondolom több bevétele van az országnak, mint a rafting cégek adójából. Pénz beszél, ami a természet dolgát illeti, azt meg mindenki döntse el maga.

Szóval a gátak óta csak ritkán evezhető a Peralta, csak magas vízállásnál, esőzések idején, de hát eső az itt Macondóban volt bőven, így nekiindultunk. Az érdekes az volt, hogy a folyónak több mint a felét nem ismertük, a maradékot is alig. Béci izgult itthon értünk, mi pedig eveztünk. Jókora barna sárfolyam - egyébként sem tiszta a víz, áradáskor meg pláne nem. Szép lassan, óvatosan mentünk könnyű vonalakon, egymásra figyelve, tudtuk, hogy hosszú út áll még előttünk. Hasonlóképpen az Upperhez, itt is volt egy kis bemelegítő szakasz, majd egy kanyon. Én egy nagy ronda zúgót átemeltem, Bivaly megevezett mindent. A kanyonból kiérve kiszélesedett a folyó is és a völgy is, a nap is kisütött, remek időnk volt. Könnyű rész után kezdődött a még ugyancsak ismeretlen Superpascua. Vagy 30-40 méter széles folyómeder, jóformán ott mész ahol akarsz, csak jól válaszd meg az utadat. Óriási, emeletmagas hullámok, időnként némi meglepetéssel. :-)

Bivaly zúgója

Én a szárazföldet választottam

Kicsi kajak nagy vízen

Általában közel nem adják vissza a fényképek a vizet. Messziről csak a hullámok teteje látszódik. De ha benne vagy.. :-)

Aztán van olyan rész, amit a fénykép is visszaad: a már ismert kerüld el hely. Bal parthoz közel simán le lehet csúszni, de a többi az még kintről is félelmetes.

Egy kellemes helyen a második pihenőnkre álltunk meg, amikor hirtelen észrevettük, hogy ismerős helyen vagyunk. Elérkeztünk a Pascua beszállójához. Kicsit megkönnyebbültünk, hogy itt jártunk már - egyszer. Persze a magas vízállás miatt értek helyenként meglepetések. Az első zúgónál (ahol múltkor a néni sisakját vesztve úszott) Bivaly lendületből lement, egy nagyot repülve, én kiszálltam, hogy megnézzem. Majd át is emeltem. :-) A többi már rendben volt. Hengereztünk néhány izgalmasat, de akkora mennyiségű víz folyik itt, hogy szerencsére kimossa az embert mindenhonnan - csak győzze kivárni. Nagy felüdülés volt a Florida elejéhez érkezni, ezt már jól ismerjük, és a híd is egyre közeledett. Még egy utolsó izgis hely, a Bamboo 5 méteres hulláma, pörgés-forgás, majd a várva várt híd. Öt és fél óra evezés, szétázva, de legalább nem fázva. Taxival elmentünk a Ríos bázisra, majd a szokásos napi transzferrel hazacigánykodtunk.

Pumpa Catao

karaly

Utolért minket Macondo

2009-02-17T11:53:00.002+01:00

Örömmel tölt el, hogy többen is érdeklődtek már, hogy mi van már. :-) Lustulunk, lustulunk. Idővel egyre nehezebb új élményeket találni, ezekről beszámolni. De gondolom legtöbbeket úgysem a szöveg érdekel, hanem inkább a beszédes képek, így nem is tépem nagyon a számat.

Szegény embert az ágy is húzza, nem elég egy földrengés, meg hogy hanyatlik a turizmus, még olyan trópusi frontok is megkörnyékeznek minket, amik ilyenkor messze el szokták kerülni az országot, hoznak nekünk rossz hangulatot, sok esőt és áradó folyókat. Amikor úgy otthon igazán szakad az eső 10-15 percig, és az emberek beállnak az eresz alá, megvárják, hogy lecsillapodjon - na olyan volt itt egy hétig. Leszakadó hegyoldalak, sárfolyamok, a laposabb területen tócsák, majd tavak, mocsarak. Folyók sokszorosukra duzzadva barna sárként ömlenek már a környező erdőkben is olyan erővel, hogy kívülről lehet hallani, ahogy görgeti a víz a köveket.

Ezen állapotok űztek el minket egy időre a terjedő Macondonkból a napbiztos(abb) nyugati partra, Montezumába. Busz-busz-komp-busz, alig több mint 200 km, de egy napot vesz igénybe az utazás. Igazi kis hippi falu a turistákra kiépítve: éttermek, bárok és szállások olcsóbb, drágább és méregdrága változata, igényeknek megfelelően. Elgondolkoztam, hogy ugyan mi vezérel ide ennyi turistát, egy olyan kis faluba, aminek az őslakossága (ugyancsak) elhanyagolható. Arra jutottunk, hogy a Lonely Planet. Szóval pálmafák, homokos tengerpart és viszonylag sok turista. Az a jó, hogy ez a viszonylag sok kb azt jelenti, hogy 2 fő / 100 m². Tehát nem kell reggel hétkor indulni a partra, hogy legalább egy törölközőnyi helyet einstandoljon az ember.

Mókus uraság nem fél a turistáktól - olyan hangosan lakmározik, hogy ez alapján találtunk rá

Másnap gyalogszerrel indultunk el észak felé a kb. 10 km-re levő Mal País nevű ígéretes tengerparthoz. Odáig végül nem jutottunk el, csak egy Cobayo nevű településig. Hát.. ha a világ végét el akarnám képzelni, akkor az ilyen lenne. Egyik oldalról a végtelen óceán, másikról a kietlen szárazföld, ahova egyetlen földút vezet, végeláthatatlan tengerpart, és néhány bolond amerikai nyugdíjast leszámítva nem lakik itt senki. Gyönyörű hely.

Meglepődtem reggel, hogy nyugaton kel fel a nap. Aztán rájöttem, hogy a félszigetnek még a keleti részén vagyunk.

Bőgőfészkek

Mi sem jelzi jobban, hogy merre kéne pecázni

Visszatérve Turrialbába lendületből tovább is mentünk a Karib-tenger partjára, Puerto Viejoba, az itteni turistaparadicsomba. Különbség a nyugati parthoz képest, hogy ez inkább a ticoknak (cr-aiak) kedvelt helye. Ez első ránézésre még nem, kicsit körbenézve már annál inkább feltűnik. Az öregek szobát béreltek, mi ketten Bivallyal low budgeten voltunk, és a hátizsákosok kempingjét a Rocking J’s-t választottuk - szerintem jobban is jártunk. A tulajnak lehetett egy gyerekkori álma, amit sikerült megvalósítani. Egy állandó fesztiválhely, sátorhelyek és függőágyak a biztonság kedvéért fedél alatt. Aki fiatal és bolond, az mind idejön, stílszerűen karszalagos belépővel. Este buli és koncert, fesztivál helyett az az érzésem támadt, mintha egy olyan kocsmában lennék, ahol ott is lehet aludni.

Nem szégyellik kiírni a hely egyik fő vonzerejét..

..és még néhány jó tanácsot.

Mosdókban még ki volt írva, hogy takaríts fel magad után, mert nincs itt anyád, meg hogy ne firkálj a falra, mert már nem a börtönben vagy.. :-)

Maga a városka szép-szép, jó-jó, de a fent említetteken kívül túl sok mindent nem lehet csinálni. A parton nagy halmokban a tengeri szemét - lehet, hogy csak az európai szemeket zavarja. Nagyon jó hullámok vannak viszont, az egyik legkedveltebb szörfös hely. Mi is kipróbáltuk, de inkább a helyiekről tennék fel néhány fotót. :-)

karaly

Tortugero Nemzeti Park

2009-02-04T10:22:00.000+01:00

Másfél óra alatt 47 km buszozás a kanyargós aszfaltúton, két óra alatt újabb 34 km földúton, banánültetvények után a lápvidék, negyed óra vízitaxi, és meg is érkeztünk Parisminába.

Pár nappal korábban olvastam ki G.G.Marqueztől a Száz év magányt, amiben a végén a világtól elzárt Macondót négy évig megállás nélkül szakadó eső sújtotta. Kb úgy éreztem, mintha oda érkeztem volna. Szárazföldön nem, csak vízen vagy levegőben lehet ide eljutni. Pár száz méter széles, igen hosszú földsáv, egyik oldalról a tenger, másikról kanálisok, sűrű erdő és láp határolja. Egy évszak van, az esős, ezért a házakat lábakra építik, hozzájuk homokzsákokból kirakott járdák vezetnek. Tócsa és mocsár, lábbeliként gumicsizma, de leginkább semmi.

Különlegessége ennek a résznek, hogy több tengeri óriásteknős-faj jár ide tojást rakni. Egy ideig egész jó bevételi forrás volt ez a helyieknek. Le lehetett őket vadászni, húsukat, tojásaikat megenni, páncéljukat eladni. Miután már majdnem kiirtották őket, kb 20 éve változott meg ez a szemlélet, törvényt hoztak a teknősök védelmére, néhány önkéntes vezetésével a falvak lakói parkőrökké lettek, és azóta éjszakánként a tengerpart és a páncélosok nyugalmára ügyelnek.

Teknőcök (forrás: Wikipeida)

Teknőstojás-rakásnak még nem volt szezonja, viszont kajakokat bérelve messzire be lehetett evezni az erdő sűrűjébe. Korán indultunk, hogy a motoros turistahajók ne ijesszék el az élővilágot. Már a dús, buja növényzet önmagában is érdekes látvány, de ha éles szemmel jár az ember, jó néhány állatot is felfedezhet köztük. Madarak szép számmal, gyíkfélék, iguánák, majmok és amit még észre sem vettünk - pl krokodilok és kajmánok, amikről tudtunk, hogy vannak ezekben a vizekben, de szerencsére találkozásra nem került sor.

Bőgőmajom. A hang után mentünk. Ez alapján egy másfél méteres gorillát kerestem. Aztán rájöttem, hogy a madárfészkek ordibálnak. :-)

Négy-öt órás evezés után felszálltunk a menetrendszerű vízitaxira, és tovább utaztunk a nemzeti park belsejébe. Kapitányunk éles szemének köszönhetően újabb állatokkal ismerkedhettünk meg, az előbb említettel össze nem keverendő édesvízi teknősökkel, valamint az előbb említett kajmánok és krokodilok néhány példájával, amiket ebből a hajóból már teljesen nyugodtan szemlélhettünk. Bő egy óra utazás után megérkeztünk Tortugeroba, avagy Teknősfalvába, ami az egész terület turisztikai központja. Macondótól annyiban különbözik, hogy 200 helyett kb 400 őslakosa van, és a homokzsákok helyett magasított betonjárdákon lehet közlekedni. Valamint a szuvenír boltok: teknősös karkötő, teknősös nyaklánc, teknősös póló, teknősös hűtőmágnes, teknősös bortartó, teknősös kerámia, asztaliteknős, plüsteknős, és hogy teljes legyen a kép a boltok előtt még néhány egy az egyes teknősmodell - betonból.

Nagy szerencsénk volt itt az idővel: a napsütés a teknősáradat helyett a tengerpartra hívott minket, ahol - mint ahogy az itt már megszokott - óriási hullámok, fürdőzésre teljesen alkalmatlan, sőt még szörfözésre is. Óva is intettek minket, a befele és oldalra szívó áramlatok könnyen megviccelik az embert. A derékig érő vízben azért jól elvoltunk az ’ugorj vagy merülj’ játékkal. Úszás helyett ez is elég fárasztó tud lenni. Ebéd után újabb vízitaxi, majd vissza az autók világába.

Ciao

karaly

Pascua

2009-01-27T10:00:00.000+01:00

Régóta kacsintgattunk már a Reventazón Pascua (magyarul Húsvét) nevű IV+os szakaszára. Szombaton Bivallyal alkalmunk nyílt egy túrához csatlakozni.

A vadvízi kisokosunk a következő mondattal jellemzi a vizet: The lines are big, but the consequences for beeing off-line are even bigger. :-) Ez úgy kb. meg is állta a helyét. Idéznék még néhány biztató jelzőt a leírásból: one-chance braking wave-hole, pare of monster river-right holes, man-eating hole. Elég képiesen fogalmaz a könyv. Amennyire leírás alapján lehet, igyekeztük áttanulmányozni előz este a folyót. Túl sokat ugyan nem értünk vele, mert a 2003-mas kiadás már idejétmúlt, azóta sokat változott a meder, de legalább kaptunk egy általános képet. Az esős évszak áradásai általában átrendezik a terepet, azzal, hogy még az igen nagy köveket is megmozgatják.

Föntről nézve - idáig lehetett hallani a zubogást

Előző este szereztem egy hajót (Riot Magnum). Mi sem jobb, mint egy teljesen új szakaszon kipróbálni. Amíg vártunk a csapatra igyekeztem barátkozni vele, és a méreteimhez állítani a fittingeket. Egészen kizöldüld az idő: másfél hét után még a nap is kisütött.

Az új szerzeményemmel

Megnyugtatóan hatott, amikor megérkeztek a többiek. Széles mosollyal teljesen felpörögve mondogatták, hogy milyen jó ez a szakasz, és milyen kár, hogy ilyen ritkán evezik, már több mint egy éve nem voltak itt, de mindenesetre a legutóbbi áradás óta még a cégtől sem járt itt senki, így nem is tudják, hogy változott-e valami, majd a partra leérve egy vállvonással vették tudomásul, hogy a jobb oldali ág, ahol eddig eveztek egyszerűen eltűnt. Sebaj, marad a bal. Jó lesssz.. Utólag kiderült, hogy csupán ennyi volt az újdonság, a többi maradt a régiben.

Két raft kilenc utassal, két biztonsági kajakos, egy fotókajakos, egy biztonsági kajakos a fotósnak és mi ketten Bivallyal alkottuk a csapatot. Rögtön az elején megkaptuk, amire számítottunk: végeláthatatlan zúgók, két-három méter magas hullámok, kerüld el messziről hengerek.

Rögtön az első zúgóban egy majdnem borulás,

de csak egy utas esett ki, aki először a kezével,

majd a lábával nyúlt segítségért,

mind hiába. Sisakját vesztve egy 30 méretes kellemesnek nem mondható úszás lett a vége.

Mivel hogy túrán voltunk, nem volt idő kiszállni, benézni a zúgókat (mondjuk a hosszuk miatt nem is nagyon lehetne), verettünk lefele. Igyekeztem lemaradni, hogy lássam merre mennek a többiek, és hogy kövessem-e őket vagy ne. Persze ez a látás két-három méteres hullámok között nem olyan egyszerű. A völgyben nem látsz előre, a hegyen ugyan láthatnál, ha nem kapnál vödörnyi vizet folyamatosan az arcodba. Szóval alig pár pillantás alapján kell feltérképezni a terepet, amiről így inkább csak amolyan benyomás alakul ki. De nagyon jó. Mint például az is, ha az elhibázott útválasztás után egy jókora törő- vagy szörfhullámon sikerül átverekedd magad. Ez olyan hullám, aminek a teteje már visszafele folyik. Próbálsz minél nagyobb sebességgel belemenni, a kajak orra belefúródik a vízbe, majd úgy ahogy vagy, 250 literes kajakkal a seggeden, elmerülsz a víz alatt, érzed hogy a testedet a felső víz tolja vissza, a hajódat és a lapátodat az alsó víz tolja előre, majd pár pillanat múlva kiugratsz a túlsó végén. :-)

Egy a kerüld el messziről helyek közül

Valamivel könnyebb volt a szakasz, mint amilyenre számítottunk. Egész jól sikerült abszolválni a váratlan helyzetet, megtalálni a könnyű vonalakat, Bivaly hibázott egyszer és esett bele egy hengerbe oldallal - úgy ahogy kell, de borulás után egyből kimosta a víz. Meglepő módon nekem borulás nélkül sikerült teljesítsem a szakaszt - nem úgy mint a levezető, könnyebb, már jól ismert és sokat evezett Florida szakaszt, aminek mind a négy valamirevaló zúgóját fejjel lefelé teljesítettem. :-)

Most kaptunk egy kis löketet, energiát, hogy induljunk neki új folyókat felfedezni.

Pumpa Cataó

karaly

Kajakeros alegres