A szeptemberi szabadnapok, majd az októberi szabad hétköznapok alatt tovább folytatódott az ismerjük meg Szlovéniát akció. Három szezon után még mindig bőven találni ismeretlen terepet. Minél inkább megismerem meg ezt a környéket, és minél több más helyet látok, annál inkább rá kell jöjjek, hogy nehéz ennél szebbet találni.
Mostanáig csak képen láttam a képeken egyébként sokszor látható Bledi tavat. Az ország egyik jelképe a tó közepén, az alig nagyobb szigeten levő templom. Unásig fényképezhető, ahogy a tavat körbejárva mindig újabb háttérrel látható. Mellette az azonos nevű város igazi turistaparadicsom. Szállodák, éttermek, forgalom, minden ami ezzel jár. A helyi jellegzetes sütemény pedig megtévesztésig hasonlít a mi francia krémesünkre.
A čezsočai hátsó utakon a Javoršček (közismertebb nevén a Cicihegy) csúcsára igyekezve leltünk rá a törpés útra. Váltig meg voltunk róla győződve, hogy itt egy bányának kell lennie, mert a törpék ugye a bányában dolgoznak, de úgy néz ki, más okból kerültek erre az eldugott helyre a kis kerámiák. Az út végén egy mozgásérzékelős-fütyülős törpe gratulációját fogadhatjuk. A törpéket magunk mögött tudva a patakot fölfelé követve eljuthatunk az igazi ’Titkos vízeséshez’. Kis kitérő után vissza a turistaútra. Az itteni frontvonalra a gerincen levő emlékmű hívja fel a figyelmünket. Innen van még egy kevés a csúcsig, ne lustuljunk, mert a kilátás a szokásos. :-)
Csatlakoztunk a szlovén nemzeti önérzethez, miszerint Szlovénia csúcsára minden szlovénnek el kell jutnia egyszer. Triglav, 2864. Egy nap alatt sem lehetetlen, de a kényelem érdekében érdemes két napra nyújtani a túrát. Trentától indulva az út eleje megtévesztésig hasonlít a Sušec kanyonhoz vezető útra. A megtévesztés ott van, hogy az egyiken 100 a másikon 1000 méter a szintkülönbség, de a sziklába vésett-épített út ugyancsak valamilyen háborús utánpótlási vonalra enged következtetni. A növényhatár fölött több menedékház közül választhatunk, ahol éjszakára meghúzhatjuk magunkat. Aranyárban melegételt, szeszt és vizet is kaphatunk.
Üzenő fal
A mi üzenetünk a nagyvilágnak
A napnyugta és a napkelte egyaránt gyönyörű, ritkán látható színekben pompázik a kopár hegy. A csúcstámadáshoz nem jön jól a tériszony. Jelekből nincs hiány, a kitett, meredek helyeken általában agyon vagyunk biztosítva, helyenként viszont be kell érjük egy-egy lélekmelengető vasdarabbal. Ha megoldható a transzfer, keressünk egy másik utat lefelé, mert van belőle bőven. Mi a Hét tó völgyét választottuk. Hosszú, de kellemes és nagyon szép útvonal. Csak a végén egy hirtelen 600 méteres eséssel bosszulja meg magát. Érezés a Bohinji tóhoz, innen a Most na Sočiba menő panorámavonat illetve Máté segítségével jutottunk haza.
Az utolsó pár száz méter a gerincen - pszichikailag nehéz terep
Több híres és méretes barlang van az országban, melyekről eddig ugyancsak képek alapján vettem tudomást. A Postojnai barlang zsúfoltságától többen is óva intettek már. Nem messze található tőle viszont a Skocjanske barlang, melyet még nem ért utol az ipari turizmus. A látogatható rész első fele a csendes barlang, amolyan igazi cseppkőbarlang. Gyönyörű kis szobrocskák mellett látható itt egy 15 méteres, több százezer évesre becsült cseppkő-gólem, illetve egy fél centi híján cseppkőoszlop, mely 70 év múlva talán az is lesz. A második rész a cseppkövek helyett a hatalmas méreteivel gyönyörködtet, egy kisebb folyó morajlik benne. Elképesztő, hogy miket képes a természet kialakítani. Fanatikusok beleélhetik magukat kicsit a Gyűrűk urába is. Fényképezni nem volt szabad, ezért csak néhány lopott képet tudok közzétenni.
karaly
Mória bányái márpedig léteznek
Az egykori bejárat, a mai kijárat
Névadó település
