…y prospero Ano nuevo. Szoval kellemes karácsonyt és boldog új évet. K.b.10 napja nem írtunk a Blog-ba, de nem azért mert nem találtunk témát amit megoszthattunk volna veletek. Sőt… Karácsonyoztunk Észak amerikai szokások szerint, elkezdtünk nagyüzemben dolgozni, megérkezett „Főnixmadár”Máté, szilvesztereztünk helyi idő szerint este 10-kor, 2000 éves romoknál jártunk stb. De menjünk sorjában !
Szóval karácsony : a világ egyik legvallásosabb országában dec.24.-én délután még javában dübörögnek a 20 tonnás kamionok az országutakon, a szupermarketek nem ám rövidített nyitvatartással kedveskednek a nagyközönségnek, ellenkezőleg ! A boltok késő éjszakáig, 25.-26.-án szintén nyitvatartással ünnepelnek… A giccsparádé elképzelhetetlen méreteket öltött az ünnep közeledtével, mindenütt felfújható hóemberek, műanyag belülről megvilágítható Mária a jászolnál, piros-lila-sárga színekben pompázó Betlehemek stb.
Mi grillparty-t szerveztünk 24.-én, azt eddig csak Hollywood-i filmekből és haverok beszámolóiból sejtettem, hogy a családias karácsony nem jellemző Európán kívül, és csak nekünk szokatlan a barátokkal töltött ünnep. Amúgy is furcsa volt dolgozni aznap, papucsban szaladgálni és naptejjel kenegetni magunkat…
Este aztán átjött az összes „gringo” túravezető és barát hozzánk, kanadaiak-németek-amerikaiak-románok-walesiek és mi Attila vérei.
Főzőcske show kerekedett belőle, ami annyira jól sikerült, hogy a Bivi által megutaztatott konzerv töltött káposzta is túlélte az estét, pedig amióta ideértünk azóta fentem rá a fogam ! A helyiek minden nem spanyol ajkút legringóznak, hiába tiltakozunk lelkesen, hogy mi magyarok vagyunk és mi szedtük ki az első téglát a Berlini falból, ez nem zavarja őket. Pat az egyik kanadai srác mesélte tegnap, hogy albérlet keresés közben 10 percen belül 3szor javította ki a házigazdát (spanyolul) hogy ő bizony nem gringo, de negyedszer is megtörtént az elkerülhetetetlen minősítés.
Jungle shuttle
Itt sem történt másként, mint bárhol a világban, az idegenek hamar összebarátkoznak és segítik egymást, míg a helyiek barátságosak de megtartják a pár lépés távolságot. Amíg nekünk az itteni munka tapasztalatszerzés, feljlődés, hobby, nekik ahogy Béci nekem az indulás előtt mondta is : kőkemény megélhetési harc és a mindennapi befásult rutin.
Mondjuk nem is csodálkozom különösebben, tegnap levontuk a konzekvenciákat : április közepére vagy olyanok leszünk mint a Terminátor, vagy pedig izületeink-izomzatunk felmondják a szolgálatot az amerikai túristák v.s. vadvíz harcban. Nem igazán tudom jelzőkkel kifejezni azt az esetlenséget és a mozgáskultúra maximális hiányát megtestesítő szereplést amit ők, korosztálytól függetlenül előadnak itt Costa Ricán. A beszállóhoz vezető egyik utat keresztezi egy bokáig érő patak, ami k.b. 7m széles. Fejenként minimum 2 percig tart az átkelés ezen az „akadályon”. A napokban volt egy 95 fős csoportunk…
Río Reventazón
Az itteni vizek nem igazán hasonlíthatóak a csendesen csordogáló Tiszához, ahhoz hogy utasként, guideként biztonságosan leérjünk és mindenki élvezze a programot, minimális sport teljesítmény is szükségeltetne. Hát, megdolgozunk a pénzünkért, maradjunk ennyiben…
( Miként is gyakoroljuk a passzív raft-ot ? )
A táj szépségeivel továbbra sem tudunk betelni, próbálunk minél több fotót feltenni, Bivi-vel a napokban egy 3 napos túra keretein belül, az igazi esőerdőn keresztül másztunk fel a folyómedertől a legközelebbi civilizációt megtestesítő földútig.
K.b. 600-700m szintkülönbséget küzdöttünk le ½ óra alatt, de ami igazán nehézzé tette a dolgot az a páratartalom, olyan volt mintha az állatkertben a pálmaházban kellett volna Cooper tesztet futni.
Sajnos az utóbbi napokban új vizeket nem tudtunk felfedezni, dolgozunk a 2 nagy folyón, a Reventazon-on és a Pacuare-n, safety kajakosként Peti és Bivi surfozik ill. menekül a helyiek guidolta raftok elől, én egy életre megtanultam, hogy nem evezünk rá egy ww4-es zúgóra 0 sebességgel. Aznap jó evezős szokás szerint a szandálomból kortyoltam az Imperialt… De megjött Máté és mielőtt még túlságosan belelassultunk volna a „magnana” betegségbe, elkezdtük a terveket szőni az újabb folyók meghódításától a tengeri kayakozásig minden egyéb kellemes elfoglaltságról…
Csajok munkában
Markó
U.i. : Szilveszterkor elnéztük az órát. Mivel nem álítottunk át szinte semmilyen órát, telefonon, számítógépen, így számolgatjuk a -7 órát az otthonihoz képest. 2-3 sör után +7-el számoltunk, így esett meg, hogy este 10kor koccintottunk…
Rosszarcúak társasága
Kávécserje
River lodge
Étkezőasztalnak szántuk, mókuskerék lett belőle - nem fért be az ajtón
Pedállal hajtandó körhinta
Disznótranszfer
Felmosás előtt
2 megjegyzés:
Márkó! aki blogol az olvassa el a megjegyzéseket is!
2-3 sör után nem számolsz +7et -7 helyett...szal mennyi sör volt?:D
Megjegyzés küldése