Örömmel tölt el, hogy többen is érdeklődtek már, hogy mi van már. :-) Lustulunk, lustulunk. Idővel egyre nehezebb új élményeket találni, ezekről beszámolni. De gondolom legtöbbeket úgysem a szöveg érdekel, hanem inkább a beszédes képek, így nem is tépem nagyon a számat.
Szegény embert az ágy is húzza, nem elég egy földrengés, meg hogy hanyatlik a turizmus, még olyan trópusi frontok is megkörnyékeznek minket, amik ilyenkor messze el szokták kerülni az országot, hoznak nekünk rossz hangulatot, sok esőt és áradó folyókat. Amikor úgy otthon igazán szakad az eső 10-15 percig, és az emberek beállnak az eresz alá, megvárják, hogy lecsillapodjon - na olyan volt itt egy hétig. Leszakadó hegyoldalak, sárfolyamok, a laposabb területen tócsák, majd tavak, mocsarak. Folyók sokszorosukra duzzadva barna sárként ömlenek már a környező erdőkben is olyan erővel, hogy kívülről lehet hallani, ahogy görgeti a víz a köveket.
Ezen állapotok űztek el minket egy időre a terjedő Macondonkból a napbiztos(abb) nyugati partra, Montezumába. Busz-busz-komp-busz, alig több mint 200 km , de egy napot vesz igénybe az utazás. Igazi kis hippi falu a turistákra kiépítve: éttermek, bárok és szállások olcsóbb, drágább és méregdrága változata, igényeknek megfelelően. Elgondolkoztam, hogy ugyan mi vezérel ide ennyi turistát, egy olyan kis faluba, aminek az őslakossága (ugyancsak) elhanyagolható. Arra jutottunk, hogy a Lonely Planet. Szóval pálmafák, homokos tengerpart és viszonylag sok turista. Az a jó, hogy ez a viszonylag sok kb azt jelenti, hogy 2 fő / 100 m² . Tehát nem kell reggel hétkor indulni a partra, hogy legalább egy törölközőnyi helyet einstandoljon az ember.
Mókus uraság nem fél a turistáktól - olyan hangosan lakmározik, hogy ez alapján találtunk rá
Másnap gyalogszerrel indultunk el észak felé a kb. 10 km-re levő Mal País nevű ígéretes tengerparthoz. Odáig végül nem jutottunk el, csak egy Cobayo nevű településig. Hát.. ha a világ végét el akarnám képzelni, akkor az ilyen lenne. Egyik oldalról a végtelen óceán, másikról a kietlen szárazföld, ahova egyetlen földút vezet, végeláthatatlan tengerpart, és néhány bolond amerikai nyugdíjast leszámítva nem lakik itt senki. Gyönyörű hely.
Meglepődtem reggel, hogy nyugaton kel fel a nap. Aztán rájöttem, hogy a félszigetnek még a keleti részén vagyunk.
Bőgőfészkek
Mi sem jelzi jobban, hogy merre kéne pecázni
Visszatérve Turrialbába lendületből tovább is mentünk a Karib-tenger partjára, Puerto Viejoba, az itteni turistaparadicsomba. Különbség a nyugati parthoz képest, hogy ez inkább a ticoknak (cr-aiak) kedvelt helye. Ez első ránézésre még nem, kicsit körbenézve már annál inkább feltűnik. Az öregek szobát béreltek, mi ketten Bivallyal low budgeten voltunk, és a hátizsákosok kempingjét a Rocking J’s-t választottuk - szerintem jobban is jártunk. A tulajnak lehetett egy gyerekkori álma, amit sikerült megvalósítani. Egy állandó fesztiválhely, sátorhelyek és függőágyak a biztonság kedvéért fedél alatt. Aki fiatal és bolond, az mind idejön, stílszerűen karszalagos belépővel. Este buli és koncert, fesztivál helyett az az érzésem támadt, mintha egy olyan kocsmában lennék, ahol ott is lehet aludni.
Nem szégyellik kiírni a hely egyik fő vonzerejét..
..és még néhány jó tanácsot.
Mosdókban még ki volt írva, hogy takaríts fel magad után, mert nincs itt anyád, meg hogy ne firkálj a falra, mert már nem a börtönben vagy.. :-)
Maga a városka szép-szép, jó-jó, de a fent említetteken kívül túl sok mindent nem lehet csinálni. A parton nagy halmokban a tengeri szemét - lehet, hogy csak az európai szemeket zavarja. Nagyon jó hullámok vannak viszont, az egyik legkedveltebb szörfös hely. Mi is kipróbáltuk, de inkább a helyiekről tennék fel néhány fotót. :-)
karaly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése