Úti cél Albánia

Írta: Krajcsó Péter

Fotó és kajakosok: Krajcsó Péter, Bojan Rusjan, Dejan Sedej

Tavaly is száraz volt Korzika, az idén még szárazabbnak ígérkezett, ezért a tavaszi kajaktúrához új helyszínt kerestünk, ahol volt havazás és csapadék. Így esett a választás Albániára, a vadvizek szűz paradicsomára. Boszniába, Montenegróba még csak-csak elmegy az ember, de a Balkán ennél délebbi része (még) nem felkapott a nyugati kajakosok körében.

Mint hogy szűz, pontos információt is nehéz szerezni a folyókról, egy-két korábbi túraleírásból kellett gazdálkodjunk. Amit megtudtunk Albániáról, hogy a folyók koszosak, az utak rosszak. Ha már ilyen messzire mentünk, igyekeztünk minél többet látni és evezni, a célfolyókat egy Montenegró-Koszovó-Albánia-Montenegró körre fűzve állítottuk fel. Montenegróban jártam már, a Tara és a Durmitorok méltán híres környékén, de délkeleti része más. Az utak ugyan jó állapotban vannak, de szegénységet tükröznek az út mentén sorakozó félkész, lakatlan hatalmas házak. Ki tudja milyen céllal, milyen pénzből-támogatásból kezdték el őket építeni, és hogy mi lesz velük. A szemét is meglehetősen sok az út szélén. Ez Koszovóban is folytatódik, de itt időnként megjelent egy-egy luxus autószalon, vagy egy kb. 50 motort kiállító robogószalon. Biztos nem árulnák, ha nem vennék meg őket, de az utcákon ugyanakkor gyanúsan kétes eredetű Volkswagen Golfok furikáznak. A határ mentén háborús hangulatot tükröző békefenntartók bázisai sorakoznak. Csak rövid időt töltöttünk Koszovóban, bennem egy hatalmas ellentmondásosság érzése maradt.

A negyedik napra végül megérkeztünk Albániába, a bunkerek országába. Ezeket az elején még érdekességként fényképeztük, majd egy idő után rááll az ember szeme. Úgy 700 000 kisebb-nagyobb bunker található Albániában, minden négy lakosra jut egy. Csak az északi részt jártuk be, azt hallottuk, hogy ez szebb, kevésbé szemetes és amúgy idáig is elég sokat kellett autózni. Ha röviden kellene jellemezzem, akkor egyszóval azt mondanám, hogy Albánia (északi része) gyönyörű! Szépségét a Sočához és a Júlia Alpokhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt a természet igazi ősi, vadregényes, ahogy az magától kialakult, hegyek-vízesések gazdagítják, a folyók kristálytiszták, opálos kék árnyalatúak, az erdők már április végére zöldülnek, és a gyér lakosság miatt szemetet pedig alig látni. (Albániában egyébként kollektív szemétgyűjtés gyakorlatilag nem létezik.) De ami igazán csodálatos, amit én máshol még nem tapasztaltam, azok az emberek. A szegénységet nyilván könnyebb megosztani, nyitottak, barátságosak, önzetlenek és segítőkészek. Utunk során háromszor világvége helyen esteledett ránk, háromszor kértünk segítséget, hogy hol tudnánk aludni-sátorozni, és mindháromszor maradhattunk ott helyben. Egyszer egy tanyán kaptunk egy egész házat, egyszer egy kocsma mögött, majd pedig a faluháza kertjében vertünk sátrat. Mindezért, ha el is vártak fizetséget, nem számszerűsítették, ránk bízták. Fontosabb számukra a jó kapcsolat, a barátság, hisz segítségért segítségre számíthatnak. A közvetlen környezetükről látszódik, hogy szorgalmasak az itt lakók, a házaik, kertjeik a maguk módján szépek, rendben vannak. Idegen nyelveket hébe-hóba beszélnek, angolul, olaszul, esetleg németül vagy szerbül. Egyébként az albán nyelv olyan mint a magyar, szinte semmiben sem hasonlítható más népek beszédéhez. Egy kis activity-vel, mutogatva-rajzolva, több-kevesebb sikerrel, de szinte mindig el lehet boldogulni.

Néhány tipp Albániához:

- Kerüld el nagyívben a városokat

A városokról sok jót nem tudnék elmondani, rondák, forgalmasak, és alig van valami látnivaló. Városon belül szörnyű állapotban vannak az utak, lefedetlen, jelöletlen gödrökkel. A KRESZ szabályait sem ismeri mindenki, gyalogos, biciklis, szamaras szekér megy ki merre lát. Ha van valami dolgunk, intézzük el gyorsan, aztán uccu, ki a természetbe!

- Vigyél magaddal GPS-t

Személy szerint nem szeretem a GPS-t, szerintem elveszi a vezetés és a tájékozódás élményét. Albániában viszont elengedhetetlen. Irányjelző táblák gyakorlatilag nem léteznek, vidéken ugyan nincsen sok út, ezáltal sok lehetőség sem, de egy városból esélytelen a helyes úton kikeveredni.

- Legyen alattad 4x4

Látszódik a fejlődés, sorra építik az utakat, lassan két kerékkel is el lehet jutni szinte mindenhova. De bizonyára nyugodtabb szívvel hajt az ember egy magasépítésű négykerekes autóval. Nem beszélve arról, hogy az igazán szép helyekre nem visznek aszfalt utak.

- Ismerd meg a helyieket

Légy nyitott és őszinte, ők is azok lesznek veled, de ne mutasd fel a pénzedet. Jellemző, hogy az emberek tartanak otthon van egy-egy fegyver, de nem azért, hogy kirabolják az elveszett turistákat. Egyszerűen a saját biztonságuk miatt kell ez, vidéken nincs rendőrség, illetve az állataikat kell megvédeniük a vadaktól.

- Próbáld ki a helyi ételeket

Európai árakhoz képest aprópénzért lehet vendéglőben étkezni. Jellegzetes ételük a bárány, amiből húst, tejfölt, sajtot tálalnak.

- Vigyél magaddal házi patikát

A gyógyszertárak ugyan megbízhatóak, de ritkán vannak. Biztosítás ide vagy oda, a kórházak már kívülről sem túl bizalom gerjesztőek.

- Bérelj fel egy túravezetőt

Ha nem vagy biztos a dolgodban, ha nem szereted a váratlan kihívásokat, és ha megteheted. Az Outdoor Albania egy vízi- és szárazföldi túraszervező cég, a tulajdonos Gent Mati pedig egy tapasztalt kajakos, aki a legtöbb albán folyót elsőként evezte meg. Tény, hogy töredék pénzből kijössz, ha magad intézed a dolgaidat akár a vízen, akár a szárazföldön.

Végezetül egy kis szakszöveg a túránkról és az folyókról abban a sorrendben, ahogy mi megeveztük őket. Próbálom nagyjából lokalizálni őket, de minthogy be- és kiszálló helyek nem léteznek, általában hídtól hídig megy az ember, vagy keres egy olyan helyet, ahol le lehet jutni a folyóhoz.

Morača (Montenegró) – a kanyonok folyója

A hagyományos része a Podgorica fölötti alsó ww II-III-mas szakasza, egy ww V-ös, a 150 méteres függőleges sziklafalak miatt átemelhetetlen (muszáj)zúgóval. A magas vízállás miatt ezt a zúgót nem vállaltuk be, a folyó mentén felvezettünk a felső szakaszhoz amíg tudtunk, majd ahol már elég száraznak tűnt a meder vízre szálltunk, és onnan eveztünk le az út menti kempingig, melyet a folyóról érkezve a környező szeméthalomról tévedhetetlenül fel lehet ismerni. Nagyon szép szakasz ez is, több helyen ww IV-V-ös sziklakertek és átemelések nehezítik, egyébként a mély kanyonok függőleges falai között könnyebb zúgók vannak.

Zlorečica (Montenegró)

A kiszállótól Andrijevicától indul a fölfele a mellékút a folyó partján. Ezen ugyancsak felvezettünk amíg tudtunk. Egy szűkületet a bedőlt fák miatt át kellett emelni, egyébként ww III. Keskeny folyó, a part menti fák miatt párszor le kell húzni a fejünket.

Pećka Bistrica (Koszovó)

A balkáni országokban nagyon sok Bistrica nevű folyó van, többet nézegettünk is már, de Koszovóban a Pećka Bistrica felső szakasza volt az első Bistrica, amit meg is tudtunk evezni. Engem a korzikai Restonicára emlékeztetett, mivel közvetlen a folyó mellett megy az út, onnan indulsz, és ott szállsz ki, ahol akarsz. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy az útról nézve vagy kettőt hozzá kell adni a folyók nehézségi megítéléséhez. Még ha a zúgók nagy részét jól látni menet közben a kocsiból, a neheze ott van, amit nem látunk. Ugyanakkor nagyon szép folyó, jó vizünk volt rajta, ww IV-V-ös zúgók végtelen sora. Végre egy megevezett Bistrica! A felső szakasz végét két egymást követő híd jelzi, az alsó szakasz a nagyobb esések és a szűk kanyonok miatt már az útról nézve is jóval nehezebbnek tűnik.

Valbona (Albánia)

Albánia Sočája! Mind a folyó, mind a környezete! Bejram Curritól észak-nyugatra indul a murvás, de normál autóval is járható út, az úgy 20 km-re levő Valbona falucskához, ahol több szálloda is várja a többnyire hegyek után érdeklődő turistákat. Ugyan egyenes az út, nekünk mégis sikerült eltévedni egy magántanyához vezető aszfaltút miatt. Itt történt az, hogy útbaigazítás helyett egy egész házat kaptunk, ahol három éjszakát töltöttünk csodálatos helyi emberek között. Az út végig a folyó mellett megy, több be- és kiszálló helyet biztosítva. Valbona falutól indulva egy kis bemelegítő szakasz után egy felső ww IV-V-ös kanyon következik rengeteg bedőlt fával, amik miatt többször is át kell emelni. Szerencsére van egy turista út a folyó jobb partján, ami ezt lényegesen megkönnyíti. Utána 5 km ww III-mas, majd egy km út menti ugyancsak fákkal dúsított ww V-VI-ös szakasz van, amit mi gondolkodás nélkül kihagytunk. Ezalatt egy újabb kanyon, majd utána ww III-IV-es vadvíz következik. A Valbona felső szakasza függőleges falak között egy rövid igen szűk kanyonnal végződik. A beláthatatlansága miatt mi ezelőtt szálltunk ki a folyóról.  

Fani i Vogël (Albánia)

Az egyetlen folyó amin nem szeretnék többször evezni. A völgy önmagában még szép is lenne, az A1-es autópálya többször keresztezi hatalmas hidakkal és pillérekkel. A 20 km alatt van 4-5 ww III-IV-es zúgó, egy X-es szakasz, amit a kb. 30 perc átemelni, a többi pedig síkvíz.

Shala (Albánia)

Az egyetlen folyó, amihez tényleg 4x4-es járművet kellett használni, és fog is még kelleni vagy15 évig. Shkodrából vannak félig menetrendszerű járatok, de autó- illetve taxi bérlés is lehetséges. Mi taxiztunk egy 4x4-es kiszuperált extra magas építésű Mercedes Sprinterrel. Az elején úgy éreztük, hogy sofőrünk az év üzletét kötötte meg velünk, útközben viszont beláttuk, hogy nem. 30 km-t három óra alatt tettünk meg, pár száz méterről vagy 1300-ra kellett felmennünk, és újra le. Majd úgy éreztük, hogy Afrikába érkeztünk. Nem is csoda, persze, hogy megáll az idő ott, ahol 2012-ben is csak így lehet eljutni. Breg Lumiban vertünk sátrat, itt van a felső szakasz vége, az alsó szakasz kezdete. A felső Shalánál értettem meg, hogy mi a különbség, ha azt mondják egy folyóra, hogy ww V vagy hogy ww V-VI. Az első két km ugyanis szifonokkal gazdagított ww V-VI, én kb. annyit sétáltam, mint amennyit eveztem. A nehéz rész után viszont igazi megkönnyebbülés és élvezet volt az egyre könnyebb zúgókon leevezni a faluig. Következő nap innen eveztünk tovább a Shala alsó szakaszára, amiről tudtuk, hogy 6 km vad- majd 14 km síkvíz a duzzasztóig, a kiszállóig. Ez a vadvizes rész volt életem egyik legélvezetesebb evezése. Hosszú ww IV-es szakasz, a korábbi folyókhoz képest könnyű, de ugyanakkor nem túl könnyű zúgókkal folyamatosan gazdagítva. Mindezt ámulatba ejtő környezetben. Igazi pihentető evezés volt. Nem úgy, mint a vége. A síkvíz még csak hagyján, de az erős szél és a hullámok az őrületbe kergettek, képtelenség volt egyenesen evezni a rövid lapos aljú vadvízi kajakokkal. Tudtuk, hogy van egy kis falu menet közben, az volt a tervünk, hogy majd ott bérlünk egy taxi hajót. Csak azt hagytuk ki a számításból, hogy Albániában vagyunk. A faluban csupán egyetlenegy hajó volt, de abban sem volt benzin. Csalódottan indultunk tovább, majd óriási szerencsénkre hamar találkoztunk egy halászcsónakkal, amit sikerült lestoppoljunk. Jól alakult a vége, de legközelebb inkább a biztosra mennék, és előre intéznék egy vízitaxit.

Kir (Albánia)

Shkodrától észak-keletre a Kir völgyén keresztül vezet az út a Shalához. A felső szakaszát is megeveztük, de a folyón kapott élvezet nem volt arányban a transzfer bonyolultságával. Legközelebb Prekal falucskából indulnék, ahol véget ér az aszfaltút. A sok alacsony kanyon és a kristálytiszta víz miatt a Koritnicához tudnám hasonlítani. Ugyan sok a folyón a sík rész, de az elejétől a végéig több ww IV-V-ös zúgó gazdagítja meglepetésszerűen, amikor már nem is számítana rá az ember. Párszor át kell emelni, de minden nagyon jól megnézhető, könnyen kikerülhető.

Tara (Montenegró)

Hazaúton még a Tara felé vettük az irányt, a lehető legjobbkor. A hóolvadás és az esők után kb. 100 m3 vizünk volt, szikla gyakorlatilag nem volt a víz felett, csak óriási hullámok. Szép zárása a túrának.

Több fotó