10 éves osztálytalálkozó

Aki a turizmusban dolgozik, annak akkor van a legtöbb munkája, amikor mások szabadságon vannak, illetve fordítva. Ezért személyem helyett ezt az írást tudom hozzátenni a 10 éves osztálytalálkozónkhoz. 

Öt éve ott hagytam abba a beszámolómat, hogy egy évem volt még hátra az egyetemből, ahol a műszaki dolgok helyett a spanyol tanulást élveztem éppen a legjobban; szabad időmben, és nyaranta pedig sziklát másztam illetve Szlovéniába jártam kezdő rafting túravezetőként. 

Következő júniusban meg is szereztem az építész diplomámat, aminek mind a mai napig kb. hat hónap hasznát vettem. Itthon a Jókai színház átalakításának, az Ibsen ház és az Agóra tervezésében vettem részt, de az én munkám ezekben szinte tényleg csak a részvétel volt. 

 Munka...

 ...és a szórakozás

Ehelyett igyekeztem inkább egy jóbarátom intését szem előtt tartani: Vigyázz, mert ha nem figyelsz, az egyetem után gyorsan megöregszel! A diplomaosztóm napján ki is költöztem Bovecbe, ahol szeptember végéig vadvízes túrákat  vezettem. Az első télen, hogy nem kellett suliba járni, lehetőségem nyílt a több éves álmomra: az európai tél helyett a nyár után menni, és folytatni az evezős munkát. A costa ricai öt hónapomról bőven lehet olvasni az itteni archívumban. Egy újabb szlovén nyár, majd egy portugál tél kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy a Soča völgyénél szebb helyet nehezen találnék, olyat, ahol szívesebben élnék, pedig még nehezebben. Ebben a hitemben csak megerősített az, hogy a kapcsolatunk egy szlovén lánykával egyre komolyabbra fordult, ezért ősszel beiratkoztam egy nyelviskolába, télen pedig a Bovec melletti sípályán találtam munkát. A pincérkedés nem pont az a foglalkozás, amiről építész diplomával álmodik az ember, viszont elmondhatom, hogy szar munka, szar pénzért, de legalább szép helyen. 

 Szar munka, szar pénzért, de legalább szép helyen

 A szabadnapok szépségei

Tíz évvel az után, hogy könnyes szemmel hallgattuk a még könnyesebb szemekből, hogy most elhagyjuk az iskola óvó falait és felnőtté válunk, kezd elfogni a pánik, hogy lassan tényleg felnőtté válok. Sarával májusban házasodunk, fészekrakás már folyamatban, nagy tervek a jövőre… Szóval nem lesz már több hosszú utazás és szabadság, lesznek viszont számlák és kötelezettségek. Na nem esek kétségbe, többen mondják, hogy a gyereknevelés az egyik legszebb dolog az életben, építész vágyaimat majd a saját házunkban kiélhetem, nyaranta pedig továbbra is folytathatom azt a munkát, amit nagyon szeretek. Szépségek és élmények lesznek a jövőben is, csak másmilyenek.

Krajcsó Péter

Sara

Úti cél Albánia

Írta: Krajcsó Péter

Fotó és kajakosok: Krajcsó Péter, Bojan Rusjan, Dejan Sedej

Tavaly is száraz volt Korzika, az idén még szárazabbnak ígérkezett, ezért a tavaszi kajaktúrához új helyszínt kerestünk, ahol volt havazás és csapadék. Így esett a választás Albániára, a vadvizek szűz paradicsomára. Boszniába, Montenegróba még csak-csak elmegy az ember, de a Balkán ennél délebbi része (még) nem felkapott a nyugati kajakosok körében.

Mint hogy szűz, pontos információt is nehéz szerezni a folyókról, egy-két korábbi túraleírásból kellett gazdálkodjunk. Amit megtudtunk Albániáról, hogy a folyók koszosak, az utak rosszak. Ha már ilyen messzire mentünk, igyekeztünk minél többet látni és evezni, a célfolyókat egy Montenegró-Koszovó-Albánia-Montenegró körre fűzve állítottuk fel. Montenegróban jártam már, a Tara és a Durmitorok méltán híres környékén, de délkeleti része más. Az utak ugyan jó állapotban vannak, de szegénységet tükröznek az út mentén sorakozó félkész, lakatlan hatalmas házak. Ki tudja milyen céllal, milyen pénzből-támogatásból kezdték el őket építeni, és hogy mi lesz velük. A szemét is meglehetősen sok az út szélén. Ez Koszovóban is folytatódik, de itt időnként megjelent egy-egy luxus autószalon, vagy egy kb. 50 motort kiállító robogószalon. Biztos nem árulnák, ha nem vennék meg őket, de az utcákon ugyanakkor gyanúsan kétes eredetű Volkswagen Golfok furikáznak. A határ mentén háborús hangulatot tükröző békefenntartók bázisai sorakoznak. Csak rövid időt töltöttünk Koszovóban, bennem egy hatalmas ellentmondásosság érzése maradt.

A negyedik napra végül megérkeztünk Albániába, a bunkerek országába. Ezeket az elején még érdekességként fényképeztük, majd egy idő után rááll az ember szeme. Úgy 700 000 kisebb-nagyobb bunker található Albániában, minden négy lakosra jut egy. Csak az északi részt jártuk be, azt hallottuk, hogy ez szebb, kevésbé szemetes és amúgy idáig is elég sokat kellett autózni. Ha röviden kellene jellemezzem, akkor egyszóval azt mondanám, hogy Albánia (északi része) gyönyörű! Szépségét a Sočához és a Júlia Alpokhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt a természet igazi ősi, vadregényes, ahogy az magától kialakult, hegyek-vízesések gazdagítják, a folyók kristálytiszták, opálos kék árnyalatúak, az erdők már április végére zöldülnek, és a gyér lakosság miatt szemetet pedig alig látni. (Albániában egyébként kollektív szemétgyűjtés gyakorlatilag nem létezik.) De ami igazán csodálatos, amit én máshol még nem tapasztaltam, azok az emberek. A szegénységet nyilván könnyebb megosztani, nyitottak, barátságosak, önzetlenek és segítőkészek. Utunk során háromszor világvége helyen esteledett ránk, háromszor kértünk segítséget, hogy hol tudnánk aludni-sátorozni, és mindháromszor maradhattunk ott helyben. Egyszer egy tanyán kaptunk egy egész házat, egyszer egy kocsma mögött, majd pedig a faluháza kertjében vertünk sátrat. Mindezért, ha el is vártak fizetséget, nem számszerűsítették, ránk bízták. Fontosabb számukra a jó kapcsolat, a barátság, hisz segítségért segítségre számíthatnak. A közvetlen környezetükről látszódik, hogy szorgalmasak az itt lakók, a házaik, kertjeik a maguk módján szépek, rendben vannak. Idegen nyelveket hébe-hóba beszélnek, angolul, olaszul, esetleg németül vagy szerbül. Egyébként az albán nyelv olyan mint a magyar, szinte semmiben sem hasonlítható más népek beszédéhez. Egy kis activity-vel, mutogatva-rajzolva, több-kevesebb sikerrel, de szinte mindig el lehet boldogulni.

Néhány tipp Albániához:

- Kerüld el nagyívben a városokat

A városokról sok jót nem tudnék elmondani, rondák, forgalmasak, és alig van valami látnivaló. Városon belül szörnyű állapotban vannak az utak, lefedetlen, jelöletlen gödrökkel. A KRESZ szabályait sem ismeri mindenki, gyalogos, biciklis, szamaras szekér megy ki merre lát. Ha van valami dolgunk, intézzük el gyorsan, aztán uccu, ki a természetbe!

- Vigyél magaddal GPS-t

Személy szerint nem szeretem a GPS-t, szerintem elveszi a vezetés és a tájékozódás élményét. Albániában viszont elengedhetetlen. Irányjelző táblák gyakorlatilag nem léteznek, vidéken ugyan nincsen sok út, ezáltal sok lehetőség sem, de egy városból esélytelen a helyes úton kikeveredni.

- Legyen alattad 4x4

Látszódik a fejlődés, sorra építik az utakat, lassan két kerékkel is el lehet jutni szinte mindenhova. De bizonyára nyugodtabb szívvel hajt az ember egy magasépítésű négykerekes autóval. Nem beszélve arról, hogy az igazán szép helyekre nem visznek aszfalt utak.

- Ismerd meg a helyieket

Légy nyitott és őszinte, ők is azok lesznek veled, de ne mutasd fel a pénzedet. Jellemző, hogy az emberek tartanak otthon van egy-egy fegyver, de nem azért, hogy kirabolják az elveszett turistákat. Egyszerűen a saját biztonságuk miatt kell ez, vidéken nincs rendőrség, illetve az állataikat kell megvédeniük a vadaktól.

- Próbáld ki a helyi ételeket

Európai árakhoz képest aprópénzért lehet vendéglőben étkezni. Jellegzetes ételük a bárány, amiből húst, tejfölt, sajtot tálalnak.

- Vigyél magaddal házi patikát

A gyógyszertárak ugyan megbízhatóak, de ritkán vannak. Biztosítás ide vagy oda, a kórházak már kívülről sem túl bizalom gerjesztőek.

- Bérelj fel egy túravezetőt

Ha nem vagy biztos a dolgodban, ha nem szereted a váratlan kihívásokat, és ha megteheted. Az Outdoor Albania egy vízi- és szárazföldi túraszervező cég, a tulajdonos Gent Mati pedig egy tapasztalt kajakos, aki a legtöbb albán folyót elsőként evezte meg. Tény, hogy töredék pénzből kijössz, ha magad intézed a dolgaidat akár a vízen, akár a szárazföldön.

Végezetül egy kis szakszöveg a túránkról és az folyókról abban a sorrendben, ahogy mi megeveztük őket. Próbálom nagyjából lokalizálni őket, de minthogy be- és kiszálló helyek nem léteznek, általában hídtól hídig megy az ember, vagy keres egy olyan helyet, ahol le lehet jutni a folyóhoz.

Morača (Montenegró) – a kanyonok folyója

A hagyományos része a Podgorica fölötti alsó ww II-III-mas szakasza, egy ww V-ös, a 150 méteres függőleges sziklafalak miatt átemelhetetlen (muszáj)zúgóval. A magas vízállás miatt ezt a zúgót nem vállaltuk be, a folyó mentén felvezettünk a felső szakaszhoz amíg tudtunk, majd ahol már elég száraznak tűnt a meder vízre szálltunk, és onnan eveztünk le az út menti kempingig, melyet a folyóról érkezve a környező szeméthalomról tévedhetetlenül fel lehet ismerni. Nagyon szép szakasz ez is, több helyen ww IV-V-ös sziklakertek és átemelések nehezítik, egyébként a mély kanyonok függőleges falai között könnyebb zúgók vannak.

Zlorečica (Montenegró)

A kiszállótól Andrijevicától indul a fölfele a mellékút a folyó partján. Ezen ugyancsak felvezettünk amíg tudtunk. Egy szűkületet a bedőlt fák miatt át kellett emelni, egyébként ww III. Keskeny folyó, a part menti fák miatt párszor le kell húzni a fejünket.

Pećka Bistrica (Koszovó)

A balkáni országokban nagyon sok Bistrica nevű folyó van, többet nézegettünk is már, de Koszovóban a Pećka Bistrica felső szakasza volt az első Bistrica, amit meg is tudtunk evezni. Engem a korzikai Restonicára emlékeztetett, mivel közvetlen a folyó mellett megy az út, onnan indulsz, és ott szállsz ki, ahol akarsz. Ismét bebizonyosodott számomra, hogy az útról nézve vagy kettőt hozzá kell adni a folyók nehézségi megítéléséhez. Még ha a zúgók nagy részét jól látni menet közben a kocsiból, a neheze ott van, amit nem látunk. Ugyanakkor nagyon szép folyó, jó vizünk volt rajta, ww IV-V-ös zúgók végtelen sora. Végre egy megevezett Bistrica! A felső szakasz végét két egymást követő híd jelzi, az alsó szakasz a nagyobb esések és a szűk kanyonok miatt már az útról nézve is jóval nehezebbnek tűnik.

Valbona (Albánia)

Albánia Sočája! Mind a folyó, mind a környezete! Bejram Curritól észak-nyugatra indul a murvás, de normál autóval is járható út, az úgy 20 km-re levő Valbona falucskához, ahol több szálloda is várja a többnyire hegyek után érdeklődő turistákat. Ugyan egyenes az út, nekünk mégis sikerült eltévedni egy magántanyához vezető aszfaltút miatt. Itt történt az, hogy útbaigazítás helyett egy egész házat kaptunk, ahol három éjszakát töltöttünk csodálatos helyi emberek között. Az út végig a folyó mellett megy, több be- és kiszálló helyet biztosítva. Valbona falutól indulva egy kis bemelegítő szakasz után egy felső ww IV-V-ös kanyon következik rengeteg bedőlt fával, amik miatt többször is át kell emelni. Szerencsére van egy turista út a folyó jobb partján, ami ezt lényegesen megkönnyíti. Utána 5 km ww III-mas, majd egy km út menti ugyancsak fákkal dúsított ww V-VI-ös szakasz van, amit mi gondolkodás nélkül kihagytunk. Ezalatt egy újabb kanyon, majd utána ww III-IV-es vadvíz következik. A Valbona felső szakasza függőleges falak között egy rövid igen szűk kanyonnal végződik. A beláthatatlansága miatt mi ezelőtt szálltunk ki a folyóról.  

Fani i Vogël (Albánia)

Az egyetlen folyó amin nem szeretnék többször evezni. A völgy önmagában még szép is lenne, az A1-es autópálya többször keresztezi hatalmas hidakkal és pillérekkel. A 20 km alatt van 4-5 ww III-IV-es zúgó, egy X-es szakasz, amit a kb. 30 perc átemelni, a többi pedig síkvíz.

Shala (Albánia)

Az egyetlen folyó, amihez tényleg 4x4-es járművet kellett használni, és fog is még kelleni vagy15 évig. Shkodrából vannak félig menetrendszerű járatok, de autó- illetve taxi bérlés is lehetséges. Mi taxiztunk egy 4x4-es kiszuperált extra magas építésű Mercedes Sprinterrel. Az elején úgy éreztük, hogy sofőrünk az év üzletét kötötte meg velünk, útközben viszont beláttuk, hogy nem. 30 km-t három óra alatt tettünk meg, pár száz méterről vagy 1300-ra kellett felmennünk, és újra le. Majd úgy éreztük, hogy Afrikába érkeztünk. Nem is csoda, persze, hogy megáll az idő ott, ahol 2012-ben is csak így lehet eljutni. Breg Lumiban vertünk sátrat, itt van a felső szakasz vége, az alsó szakasz kezdete. A felső Shalánál értettem meg, hogy mi a különbség, ha azt mondják egy folyóra, hogy ww V vagy hogy ww V-VI. Az első két km ugyanis szifonokkal gazdagított ww V-VI, én kb. annyit sétáltam, mint amennyit eveztem. A nehéz rész után viszont igazi megkönnyebbülés és élvezet volt az egyre könnyebb zúgókon leevezni a faluig. Következő nap innen eveztünk tovább a Shala alsó szakaszára, amiről tudtuk, hogy 6 km vad- majd 14 km síkvíz a duzzasztóig, a kiszállóig. Ez a vadvizes rész volt életem egyik legélvezetesebb evezése. Hosszú ww IV-es szakasz, a korábbi folyókhoz képest könnyű, de ugyanakkor nem túl könnyű zúgókkal folyamatosan gazdagítva. Mindezt ámulatba ejtő környezetben. Igazi pihentető evezés volt. Nem úgy, mint a vége. A síkvíz még csak hagyján, de az erős szél és a hullámok az őrületbe kergettek, képtelenség volt egyenesen evezni a rövid lapos aljú vadvízi kajakokkal. Tudtuk, hogy van egy kis falu menet közben, az volt a tervünk, hogy majd ott bérlünk egy taxi hajót. Csak azt hagytuk ki a számításból, hogy Albániában vagyunk. A faluban csupán egyetlenegy hajó volt, de abban sem volt benzin. Csalódottan indultunk tovább, majd óriási szerencsénkre hamar találkoztunk egy halászcsónakkal, amit sikerült lestoppoljunk. Jól alakult a vége, de legközelebb inkább a biztosra mennék, és előre intéznék egy vízitaxit.

Kir (Albánia)

Shkodrától észak-keletre a Kir völgyén keresztül vezet az út a Shalához. A felső szakaszát is megeveztük, de a folyón kapott élvezet nem volt arányban a transzfer bonyolultságával. Legközelebb Prekal falucskából indulnék, ahol véget ér az aszfaltút. A sok alacsony kanyon és a kristálytiszta víz miatt a Koritnicához tudnám hasonlítani. Ugyan sok a folyón a sík rész, de az elejétől a végéig több ww IV-V-ös zúgó gazdagítja meglepetésszerűen, amikor már nem is számítana rá az ember. Párszor át kell emelni, de minden nagyon jól megnézhető, könnyen kikerülhető.

Tara (Montenegró)

Hazaúton még a Tara felé vettük az irányt, a lehető legjobbkor. A hóolvadás és az esők után kb. 100 m3 vizünk volt, szikla gyakorlatilag nem volt a víz felett, csak óriási hullámok. Szép zárása a túrának.

Több fotó

Korzika

Mediterrániában az elsők között olvad a hó, így már kora tavasszal lehetőség nyílik az evezésre. Persze az időjárás kiszámíthatatlan, eleve kevés csapadék volt a télen, annyira nem volt rossz időnk, hogy eső essen, annyira viszont nem volt jó, hogy a hó olvadjon. Mindezek ellenére minimális vízállásnál ugyan, de volt mit evezzünk Korzikán.

In the mediterranean countries melts the snow first so you can paddle already in early springtime. Of course the weather is unpredictable, there was few fall during the winter, we didn't have rain but the temperature was not enough high to make the snow melt; even so at minimum water level but we had what to paddle in Corsica.

A francia sziget turistaként elég drága, ehhez jön még (Budapesttől) 1000 km utiköltség plusz a komp, és ugyanez vissza. Tehát ha egyszer útnak indulunk, érdemes már hosszabb időre menni. Low-budgetre is van lehetőség – sátor és gázfőző –, a kempingek már elfogadható árban vannak. Bátrak vadkempingezéssel is próbálkozhatnak, de egy alapszabályt be kell tartani: Ha egy kerítés van az utadban, azt Korzikán soha ne lépd át. A belső részek őslakosai ugyanis határozottan nem kedvelik az idegeneket.

Beeing as a tourist on the french island is quite expensive, pertol plus the ferry and the same back.. so once you start it is worth to stay longer. For low-budget - tent and campinggas - you also have possibility, the camps are already for available price. If you are brave enough you can also try to camp in the wild but you have to keep one golden rule: If there is a fence on your way, never step over in Corsica. The population of the inside island deffinietly doesn't like the tourists.

Az utazához és az utazas tervezéshez a többször is jól bevált Lonely Planetnek most kevés hasznát vettem. Túl részletesen írnak a méregdrága gasztronómiáról, míg a látnivalókról – amibol igazán bővelkedik a sziget – alig esik szó. Az evezséshez viszont több hasznos segítséget is lehet találni. Ilyen a német kiadású (a čezsočai Prijon boltban kapható) Korsika autó-, és vadvízi térkep, amiben részletesen és egyértelműen vannak feltűntetve a különböző szakaszok, nehézségek, veszélyek, ki- és beszállók, illetve akár a földutak is, ha azok vezetnek a folyókhoz. Másik hasznos segítség a Kayak Session Corsica videoguide, amiben ugyan annyira már nem részletesen, viszont annál látványosabban lehet betekintést nyerni a völgyek mélyére. A kettő nehézségértékelése között van egy ww szint eltérés, az én benyomásaim szerint az igazság valahol a kettő között van.

For the trip and for planning the trip this time my favourit Lonely Planet didn't seem that useful. They go too much into details about the expensive gastronomy while about the sights - which are quite a lot on the island - there is hardly a word. But for the paddling you can find quite some guides. One of these are the german-edited Corsica car- and whitewater map where you can see obviously the different sections, difficulties, dangers, starting and finish points and also the dirt roads if theye are going to the rivers. One other is the Kayak Session Corsica videoguide where you cannot see so detailed but more spectacular what is going on in the deep valleys. Between the rating of the difficulty of the rivers there is one ww level. I think the truth is somewhere in between - depending of course on the waterlevel.

A folyók felső része általában könnyűnek nem mondható kisvízű meredek creekek, kajakot, kajakost es lapátot nem kímélnek, testben és fejben egyaránt helyt kell állni. A völgyek alján akad néhány nagyobb, közepes nehézségű folyó is, ahol akár raftingolni is lehet. A zúgók közötti sík részeken van idő pihenni, a tájban gyönyörködni.

The upper part of the rivers are usually difficult low volume steep creeks which are demanding for the kayaks, kayakers and for the paddles as well, you have to bee 100% there mentally and phisically in the same time. In the lower valleys you can find also some bigger middle-difficulty rivers where you can also do rafting. On the flat water in between the rapids you have time to relax and to enjoy the beautiful view.

Travo

A három egymást követő csúszda-medence kombinációjáról híres folyón valamilyen horgászati megállapodás következtében csak hétfőn és pénteken lehet evezni.

The Travo is famous because of its three slide-pool combination. Because of some fishing agreement it is allowed to paddle just on Mondays and Fridays. (Don't try to quarrel against the Corsican law, especially not against the inhabitants.)

Tavignano
A könnyebb folyók csodaszép környezettel kárpótolnak. A Tavignanon nem kell különösebb tapasztalat, rafttal, felfüjhatö kenuval is lehet rajta evezni. Sziklafalak, meredek zöld hegyoldalak, havas hegycsúcsok panorámája szórakoztat minket a zúgók között csordogálva.

On the easier rivers we got wonderful surroundings. You don't need too much experience to go down on the Tavignano, it's possible to paddle with raft and inflatable canoe es well. During the way we can enjoy the view of the rock walls, steep, green slopes and snowy peaks.

Fium Orbo

Taravo

Korzikával az a baj, hogy vagy vagy túl nehezek, vagy túl könnyűek az ottani vizek. A Taravo szinte az egyetlen folyó, ami viszonylag könnyű és viszonylag barátságos 'tanulószakasz' annak, aki IV-es vízen kíván kajakozni. Gyönyörű kanyon és hatalmas gránittömbök alkotják a folyómedret. A lapos sziklákon kényelmesen és biztonságosan lehet sétálni, hogy előre megnézzük a zajosabb helyeket, ha nem kívánjuk kajakkal a vállunkon ki is lehet kerülni. A zúgók között mindig van síkvíz és pihenőszakasz, ha még a nap is süt igazi élvezet itt kajakozni.

The main problem with Corsica is that the rivers are either too difficult or too easy. The Taravo is one which is relative easy and friendly for those who would like to paddle on class IV. Beautiful canyon and huge granite boulders form the riverbed. On the flat rocks you can walk comfortably and safety to check the louder places and to portage with the kayak on the shoulder if you don't want to run them. Between the rapids there is always some flat water to relax and if you have also sunshine it is a real amusement to paddle here.

Rizanesse

Bizony az "érintetlen" sziget sem annyira érintetlen már. A növekvő energiaigény közvetlenül és közvetve is átformálja a világunkat. Korzika leghíresebb és legrégebben evezett folyóját, a Rizzanesét hamarosan egy duzzasztóval vágják majd ketté. Kivezetik a vizet az erőműbe, és kilométerekkel később pumpálják majd vissza a mederbe. Megújuló és környezetbarát energia? Persze, mert azt, hogy mi vész el a természetből, csak pár horgász és néhány elvadult kajakos látja.

Unfortunately even the 'untouched' island is not that untouched any more. The increasing demand of energy changes our world direcly and undirectly as well. Soon theye are going to finish the dam on most famous river of Corsica, on the Rizzanese. Theye are going to take out the water into the power plant and they will give it back after kilometers to the river. Sustainable and environment-friendly energy? Yes, because just a few fishermen and kayakers see what is taken from the nature.

Sajnos a habmagos csodawernerem nem bírta a fenti vízesést
Unfortunately my Werner could not stand this waterfall above

Codi

Restonica

Amit eddig láttam Korzikából számomra a legszebb völgy. A keskeny aszfaltut közel a patakhoz kanyarog felfelé, így azt szinte végig lehet követni. Fenyvesek és napsütés. Az út végén pedig pár órás sétával két gleccsertóhoz túrázhatunk fel.

For me the Restonica valley is the nicest on Corsica. The narrow asfalt road is going up close to the river, you can have a good impression about the river while you are driving up. Pine trees and sunshine, and from the end of the road with a few-hours-walk you can hike to a glacier lake.

Veccio

Óriási szerencsénkre az utolsó nap kaptunk még egy kis esőt, így megemelkedett annyira a víz, hogy a Vecciót is meg tudjuk evezni. Szép és viszonylag barátságos sziklakertek, pár méteres esések alkotják a legnagyobb részét, középen egy hosszabb pihenő szakasszal.

We were lucky enough that on the last days we got some more rain, so the water rose up enough that we could paddle the Veccio as well. Nice and relatively friendly boulder gardens and few-meter-drops create the river, while in the middle there is a two-kilomerers leisure paddling.

Bonifaccio

Alig parkoltunk le Bonifacioban, már három prospektus landolt a kezünkben a hajókirándulásokról. Korzika déli csücskét homokkő alkotja, és a tenger koptatja évezredek óta. Miután megtudtuk, hogy mit érdemes látni, mi is vízre szálltunk kajakjainkkal, hogy a csodájára járjunk mindennek. A rövid és lapos aljú hajókat nem a tengerre tervezték, lassú és nehezen tartja az irányt, és akkor az öbölben még nem is volt szél és hullámzás. Azért mi kieveztünk elég messzire, hogy teljes panorámában lássuk a puha kőzetre épült várost és azt az elképesztő fáradhatatlan munkát, amit a természet végzett alatta.

We've hardly parked our car in Bonifaccio and we've already found three flyers in our hands about the boat trips and about the natural attractions around. The southern part of Corsica is created by sandstone and shaped by the sea since more thousand years. After we've got to know what is worth to see we put our kayaks on the water to check all. The short flat-bottomed kayaks are not designed for the see, theye are slow and it is difficult the kepp the direction - and this time we were still in the bay protected from the wind and from the waves. Even though we could paddle far enough to get a full panorama about the town and about the enermous, tireless work which the nature made under.

karaly