December 10.
Pablo faterja, az öreg Ronald javaslatára szerdán kora reggel fogtuk magunkat, felszálltunk egy buszra és elmentünk Siquierres mellé, a raftmulti Ríos Tropicales bázisára. Hallottuk már, de azért megdöbbentő volt az itteni méreteket és mennyiségeket látni. Egy már inkább hangárnak mondható raktárhelység, körbe a leengedett raftok lógnak, amiket már inkább el se kezd számolni az ember, középen megannyi kajak, tengeri kajak és egyéb felszerelés. Dzsip és utánfutó helyett teherautó, kisbusz helyett turista buszok vannak szolgálatban. Ehhez megfelelő méretű öltöző, ebédlő és konyha.
Néhány társalgás után megtudtuk, hogy a latin ámorinát, Angie-t kell keressük, amennyiben munkát szeretnénk a cégnél. Megtaláltuk, mondtuk neki, hogy később majd munkát, egyelőre tanulni akarunk, ő meg csak bólintott, hogy mehetünk az aznapi túrával a Lower Pacuarera. A korábbi úszásaim után kedvem lett volna először rafttal megnézni e méltán híres folyót, de mivel abban nem volt hely, kénytelen voltam kajakozni, vagy otthon maradni. Evezni jöttem. Izgultam, mert ha a két nappal korábbi teljesítményemet hozom, kb pakolhattam is volna össze utána, de szerencsére ez a nap jobban alakult. Végig Máté szavai jártak a fejemben, amit a chilei első kajakozásáról mondott: ’Nem volt más választásom, követni kellett a safety kajakost.’ Igyekeztem én is így tenni. Nagy segítségünkre volt mondjuk, hogy 1. vezetett túrán vettünk részt, 2. Andres, nagytudású és tapasztalt evezősként mindent részletesen elmondott a komolyabb zúgókról. Az Orosihoz képest a Pacuare alsó szakasza lényegesen barátságosabb. Elmondások szerint III-mas víz, nyolc darab IV-es zúgóval. Többnyire csak hatalmas össze-vissza csapó hullámok vannak, köztük néhány óriási henger, amit jobb messziről elkerülni.
A kisebb Tiszányi méretű folyó a dzsungelen megy keresztül a sűrű növényzetből egy jó nagy darabot kivágva. Széles és világos a meder – nem úgy mint a víz, ami csoki barna. Időnként kicsit összeszűkül hatalmas sziklafalak közé. Ilyenkor a korábbi befolyások 10-
Menet közben megálltunk a Jungle Lodgenál, amit csak vízen lehet megközelíteni, kipakoltunk néhány cuccot, majd csatlakozott hozzánk még egy raftnyi ember, akik az előző napok egyikén jöttek ide pár vadonbéli éjszakára. Kb 2,5-3 órát voltunk a vízen ezzel az egy megállással. Fáradtan, kiázva érkeztünk a hídhoz, ami a Pacuare vadvízi részének a végét jelenti. Ezután kb 60 km-nyi síkvíz, majd az Atlanti óceán következik. Más fogalom itt a rafting.
karaly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése