A szombati evezésünk valójában pénteken este kezdődött, amikor is mulatságba készültünk Pocas a helybéli kayak és capuera guru invitálására. Lázas készülődésbe kezdtünk, ami inkább a Costa Ricai maláta italok tesztelésében merült ki, mintsem fürdős-pacsulizós-tiszta inges bonyodalmakban. Cimboránk csak nem akart megérkezni a mi kis egértanyánkra, ( éjszakánként az emeleti lambéria alól furcsa zajok szűrődnek ki ) így nekivágtunk az estének, gondolván, hogy egy 30.000 lakosú kisvárosban csak megtaláljuk a funksoulraggae partyt. Elbuktunk. Másnap derült ki, hogy nem igazán volt buli, állítólag akadt kezdeményzés a pénteki mulatozás meghonosítására, de az itteniek inkább vasárnap (!) este lazulnak el. Így szombat reggel a Reventazon partján kicsit gyűröttek voltunk, a várakozást is nehezebben viseltük a szokásosnál.
Mouse house
A helyi raftistenno hangja kisebb, melle nagyobb mint az otthoninak :-)
Ismét a Rios Tropicales csapatához társultunk, ( www.riostropicales.com érdemes megnézni ) kaptunk egy raftot 5-en, Pat és Timo egy kanadai ill. német srác szegődött mellénk, szintén tanulják az itteni vizeket. 3 raft vendégekkel, safety kayakos, fotós + mi. A beszállótól k.b.200m-re, az első zúgó alján lévő méretes hullámmal szemeztünk már indulás előtt is. Fokozta harci kedvünket, hogy a fotós srác csak a kedvünkért állt ott meg, mondta, hogy amennyiben belevágtatunk a közepébe, készít néhány képet, egyébként : „ - waste of time „ Legyen így. Kicsit elbizonytalanodtunk amikor Ő és a safety kayakos megközelítették a helyet, ici-pici orkoknak tűntek a barlangi troll mellett. Nem csalódtunk végül, tényleg hatalmas volt, majdnem gyertyába állt a raft ill. Bivaly is felállt bal 1-ben, hogy átugorja a tetejét… Viszonylag rövidebb táv a Reventazon „Florida” szakasza, nagy víztömeg, WW III-as víz néhány IV-es zúgóval, a vége felé II-esre szelidül amint kiér a síkságra, innen már csak k.b.50km a Karib tenger…
A helyiek zuhanyoznak
Vasárnap már napközben lehetett látni a városban, hogy valami utcabál féle készülődik, szinpadokat ácsoltak, mozgóárusok telepedtek ki minden sarokra, utcákat zártak le. Este 6 körül a belvárosból kiszűrődő zajtól a környék kutyái már rendesen meg voltak vadulva, a kollektív vonyítás elől inkább mi is arrafelé vettük az irányt. Hatalmas utcabálba csöppentünk, a környék fiatalsága mutatta be tudományát az utcákon felvonulva, akrobata csoportok-30/40 főből álló dobos brigádok, capuera fighterek stb. Nagyon hangulatos volt, milyen lehet a Riói karnevál ? Éhesen soha ne szállj vízre !!! Ez ismét fényesen bebizonyosodott másnap, amikor is a Rainforest World túrájához csatlakoztunk a Pacuarén. Finnek, kanadaiak, spanyolok, argentinok, szép kis vegyes brigád jött össze aznap, és ami igazán érdekessé tette a túrát, az a Schredder nevű amerikai találmány ( fotók mellékelve ) amin Petivel vízre szálltunk. Bivaly egy nem egészen az Ő méreteihez való kayakban gyakorolta az eszkimózást ill. nézte az eget és kockás hasra gyúrt. A többiek raftban, így haladt a túra a számomra eddig talán a legszebb és legváltozatosabb folyón.
A Pacuare ezen szakasza k.b. 20km hosszan, érintetlen dzsungelen, néhol sziklafalak között, oldalról beömlő vízesések alatt haladva, pálmafás sík részeken „csordogál” WW III-as változatos víz, komoly-technikás „follow my line” IV-es zúgókkal. Hatalmas hullámok számolatlanul, hengerek, burmányok mindenütt, a legtöbb helyen nem szívesen úszna az ember. Mi azért a kis lélekvesztőnkkel szaltóztunk kettőt, „-Soha ne érkezz keresztben a 2m-es hullám előtt” ami már inkább a fáradtság számlájára volt írható, mert amilyen könnyen irányítható a Schredder, olyan könnyen el is térítik az egyenes vonalról a hullámok.
Szóval Schredder : Raft és kenu vegyesen összegyúrva, öszvérnek öszvér, de nem csökönyös, egymás mellett ül a két utas, mindketten egyformán eveznek és kormányoznak is, furcsa a kenu után. Féltávnál piknik, én még ennyire soha nem vártam 2 szelet toast kenyeret, amit ezen a folyón az úgynevezett River Lodge-okon fogyasztunk el. Minden cégnek van ilyen bázisa az őserdő szélén, cölöpökön álló pálmatetős bungik, sátrak, kajibák, vannak túrázók akik itt alszanak néhány napot. Ha szerencséjük van, nem eszi meg őket semmi és a következő túra felveszi őket… Edzésnek sem rossz ezt a távot leevezni, de a jóleső fáradtság és az élmények kárpótolnak mindenért, és mivel barátainknak írjuk ezt a Blog-ot, mivel is zárhatnám a mai irományomat, mint, hogy azt kívánjam minnél többen lehessetek részesei ennek a csodának amit vadvíznek hívunk, itt Costa Ricán vagy valahol máshol.
Markó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése