Aki a turizmusban dolgozik, annak akkor van a legtöbb
munkája, amikor mások szabadságon vannak, illetve fordítva. Ezért személyem
helyett ezt az írást tudom hozzátenni a 10 éves osztálytalálkozónkhoz.
Öt éve ott hagytam abba a beszámolómat, hogy egy évem volt
még hátra az egyetemből, ahol a műszaki dolgok helyett a spanyol tanulást
élveztem éppen a legjobban; szabad időmben, és nyaranta pedig sziklát másztam
illetve Szlovéniába jártam kezdő rafting túravezetőként.
Következő júniusban meg is szereztem az építész diplomámat,
aminek mind a mai napig kb. hat hónap hasznát vettem. Itthon a Jókai színház
átalakításának, az Ibsen ház és az Agóra tervezésében vettem részt, de az én
munkám ezekben szinte tényleg csak a részvétel volt.
Munka...
...és a szórakozás
Ehelyett igyekeztem inkább egy jóbarátom intését szem előtt
tartani: Vigyázz, mert ha nem figyelsz, az egyetem után gyorsan megöregszel! A
diplomaosztóm napján ki is költöztem Bovecbe, ahol szeptember végéig vadvízes
túrákat vezettem. Az első télen, hogy
nem kellett suliba járni, lehetőségem nyílt a több éves álmomra: az európai tél
helyett a nyár után menni, és folytatni az evezős munkát. A costa ricai öt
hónapomról bőven lehet olvasni az itteni archívumban. Egy újabb szlovén nyár,
majd egy portugál tél kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy a Soča völgyénél szebb
helyet nehezen találnék, olyat, ahol szívesebben élnék, pedig még nehezebben.
Ebben a hitemben csak megerősített az, hogy a kapcsolatunk egy szlovén
lánykával egyre komolyabbra fordult, ezért ősszel beiratkoztam egy
nyelviskolába, télen pedig a Bovec melletti sípályán találtam munkát. A
pincérkedés nem pont az a foglalkozás, amiről építész diplomával álmodik az
ember, viszont elmondhatom, hogy szar munka, szar pénzért, de legalább szép
helyen.
Szar munka, szar pénzért, de legalább szép
helyen
A szabadnapok szépségei
Tíz évvel az után, hogy könnyes szemmel hallgattuk a még
könnyesebb szemekből, hogy most elhagyjuk az iskola óvó falait és felnőtté
válunk, kezd elfogni a pánik, hogy lassan tényleg felnőtté válok. Sarával
májusban házasodunk, fészekrakás már folyamatban, nagy tervek a jövőre… Szóval
nem lesz már több hosszú utazás és szabadság, lesznek viszont számlák és
kötelezettségek. Na nem esek kétségbe, többen mondják, hogy a gyereknevelés az
egyik legszebb dolog az életben, építész vágyaimat majd a saját házunkban
kiélhetem, nyaranta pedig továbbra is folytathatom azt a munkát, amit nagyon
szeretek. Szépségek és élmények lesznek a jövőben is, csak másmilyenek.
Krajcsó Péter
Sara
