Június 11 és 14.-e között zajlottak az idei Teva játékok, melynek a kajakos versenyszámán kis magyar delegációnkkal vettünk rész. Gyakorlatilag a costa ricai csapat állt össze újra: Bivi, Máté és én. A verseny az idén új helyszínen, az Olasz-Alpokban, Piemont térségében zajlott.
Az első két nap fent a hegyekben a Chiusella folyó adott nekünk otthont. Gyönyörű helyre kerültünk (megint). Világ vége hangulatom megint elfogott, most a kis kőből épült házak, templomok és egyebek láttán. Csend és nyugalom, zöld hegyek, ragyogó napsütés…
A folyó láttán hamar rájöttünk, hogy nem véletlenül extrém játékok a neve annak, amire beneveztünk, és hogy nem is véletlenül cikáznak ott körülöttünk Európa legjobb kajakosai. Hogy mit kerestünk mi ott, az jó kérdés, de az biztos, hogy valahol el kell kezdeni, és hogy tanulni csak a legjobbaktól lehet. Azt!
Az első nap délelőtt zajlottak az egyéni versenyszámok a folyó egy ’könnyebb’ szakaszán. Mondjuk ez is elég meredek volt, legalábbis a Socához szokott embereknek. Kisebb droppok, nagyobb droppok és egy vízesés is volt benne. A meredeksége ellenére számomra elég barátságos volt. Nem volt benne sok víz, ezért nem volt túl erős a sodrás sem, voltak limányok, be lehetett nézni a zúgókat stb. Délután zajlott a döntő az első 20-nak egy felső keményebb, azaz inkább úgy mondanám, hogy még meredekebb szakaszon. Ez a veszély nem fenyegetett, hogy ide bejutunk, így ezt a versenyszámot szárazon a partról néztük végig. A fő látványosság egy kb. 14 méter magas vízesés volt. Ez volt az első, hogy ilyet látok élőben. Volt néhány nagyon szép csúszás, de azért nem kell azt hinni, hogy a videókban látott emberek sosem tudnak hibázni. :-)
Szervezettnek tűnő biztosító személyzet - azt, hogy éles helyzetben hogy cselekednek szerencsére nem tudtuk meg
Keresd meg a fenti két kép közötti különbséget
Másnap volt a csapatverseny. Gyakorlatilag hasonló az előzőkhöz, csak hárman egyszerre kell menni, és a közös időt nézik. Majd ezután volt még egy kis időnk, így megeveztük a folyó alsó szakaszát, ami papíron könnyebb volt már mint ahol a verseny zajlott, de azért ez is rejtegetett még izgalmakat.
A második két napra áttelepültünk a közeli Ivrea nevű városkába, ahol egy félig mesterséges szlalom pályán folytatódott a megmérettetés. Mesterséges pályák amúgy sem könnyűek, pláne ha annyi víz van benne, hogy helyenként túltfolyik a falon. :-) Olyan limányok voltak, hogy kb. visszafele is olyan gyorsan folyt a víz, mint lefele. Na, erre már mondhatjuk, hogy pushy80. :-) A harmadik napon itt volt a szlalom, sprint és a csapat szlalom, majd utolsó nap zárásként a boater crossing.
Jövőre még edzünk egy kicsit, és visszajövünk. :-)
karaly
Mindent a fotókért
Munka után a szórakozás
Mosolyogj! :-)
