Téli rafting Európában?

Téli rafting Európában?

Létezik, de ne számítson az ember egy közép-amerikai pörgésre.

Portugália, annak is az északi része.

Remek lehetőségekkel rendelkezik. A hegyeknek nem nevezhető dombok között szép számmal bújnak ilyen-olyan vizek. A téli időjárás a magyar őszhöz hasonlítható, kis angolos beütéssel. Az eső szinte mindennapos, a kérdés csak a napi mennyiség. Decemberre általában feltöltődnek a hegyek, így biztosan fellelhető evezhető folyó. Már csak azért is, mert van belőle bőven. Meglepő a változatosságuk: szűk és meredek creekek táplálta bővizű széles folyók, tehát egymástól nem is lesznek olyan messze. Nem is csoda tehát, hogy sok északi kajakos tölti itt a téli szabadságát. A raftingolható folyók száma viszont korlátozott, a vendégek belföldiek, munka tehát többnyire csak hétvégén várható.

Alig egy perccel több előkészület és mennyivel jobban néz ki

Megdöbbentő, hogy egy országon belül milyen különbségek tudnak lenni. Portugália tengerparti része, virágzik és nagy léptekkel ’fejlődik’ a világvárosiasodás felé. A városok mérete a duplája a 20 évvel korábbihoz képest, sorra épülnek a kifogásolható minőségű kortárs csodák, a később üresen maradó lakóházak és irodaépületek, és a szemetet áruló csarnokok. Háztartásonként lehet akár négy autó, ezáltal olyan a forgalom, hogy gyalog is hamarabb érek át az utca túloldalára. 50 km átmeneti rész, ettől keletre viszont olyan vidéki az élet, amilyet Magyarországon már keresni kellene. Az emberek a két kezükkel dolgoznak a szőlőskertben, a legmeredekebb hegyoldalakat is művelik, hasogatják a tüzelőfát, és nem viccelek, kézzel mosnak a patakból gyűjtött vízzel az utcai betonteknőkben. Szegénynek és elmaradottnak nem mondanám ezt a részt sem, mert egy krossz-motor és egy kvad szinte minden udvarban látható, de azért a hosszabb lejtőkön inkább üresben gurulnak le.

Braga

Porto

Ponte do Lima

Vino de Castelo

Portugália 2009

A portugál vendégszeretet csodálnivaló. Számomra az elején olykor gyanút, vagy valami hasonlót sejtetett, de mint kiderült, teljesen őszinte. Alighogy beköltöztünk, lakótársaink már elhívtak vacsorázni, bulizni, ha kell valami szóljunk, bármit találunk, csak vigyük, használjuk.. Főnökünk egy álló napig gardírozott minket, bemutatva a környéket, majd mindenféle utalás nélkül felajánlotta, hogy kölcsönadja a biciklijét és a kocsiját, majd hogy a komolyságát bizonyítsa, ide is adta a slusszkulcsot, hogy ha majd kell neki a kocsi, akkor szól. Ahogy találkoztam néhány helyi kajakossal, el is hívtak evezni, mondták, hogy adnak hajót ha kell, és aludhatok is náluk, ha úgy kényelmesebb. Na most, hallottam már elég ilyen argentin és costa ricai ígéretet, de meglepő módon a portugálok ezeket komolyan is gondolják.

Két közös evezés után elvittek a helyiek a Rio Louredo felső szakaszára. Az egyik legmeredekebb creekre, de ezt így pontosan nem közölték velem. Hát.., ha lett volna rá lehetőségem, lehet, hogy kisétálok kajakkal a vállamon a völgyből, de minthogy az egyetlen járható út a folyó volt, kénytelen voltam megevezni, és nem is bántam meg. :-)

karaly

Szlovénia folytatódik

A szeptemberi szabadnapok, majd az októberi szabad hétköznapok alatt tovább folytatódott az ismerjük meg Szlovéniát akció. Három szezon után még mindig bőven találni ismeretlen terepet. Minél inkább megismerem meg ezt a környéket, és minél több más helyet látok, annál inkább rá kell jöjjek, hogy nehéz ennél szebbet találni.

Mostanáig csak képen láttam a képeken egyébként sokszor látható Bledi tavat. Az ország egyik jelképe a tó közepén, az alig nagyobb szigeten levő templom. Unásig fényképezhető, ahogy a tavat körbejárva mindig újabb háttérrel látható. Mellette az azonos nevű város igazi turistaparadicsom. Szállodák, éttermek, forgalom, minden ami ezzel jár. A helyi jellegzetes sütemény pedig megtévesztésig hasonlít a mi francia krémesünkre.

A čezsočai hátsó utakon a Javoršček (közismertebb nevén a Cicihegy) csúcsára igyekezve leltünk rá a törpés útra. Váltig meg voltunk róla győződve, hogy itt egy bányának kell lennie, mert a törpék ugye a bányában dolgoznak, de úgy néz ki, más okból kerültek erre az eldugott helyre a kis kerámiák. Az út végén egy mozgásérzékelős-fütyülős törpe gratulációját fogadhatjuk. A törpéket magunk mögött tudva a patakot fölfelé követve eljuthatunk az igazi ’Titkos vízeséshez’. Kis kitérő után vissza a turistaútra. Az itteni frontvonalra a gerincen levő emlékmű hívja fel a figyelmünket. Innen van még egy kevés a csúcsig, ne lustuljunk, mert a kilátás a szokásos. :-)

Csatlakoztunk a szlovén nemzeti önérzethez, miszerint Szlovénia csúcsára minden szlovénnek el kell jutnia egyszer. Triglav, 2864. Egy nap alatt sem lehetetlen, de a kényelem érdekében érdemes két napra nyújtani a túrát. Trentától indulva az út eleje megtévesztésig hasonlít a Sušec kanyonhoz vezető útra. A megtévesztés ott van, hogy az egyiken 100 a másikon 1000 méter a szintkülönbség, de a sziklába vésett-épített út ugyancsak valamilyen háborús utánpótlási vonalra enged következtetni. A növényhatár fölött több menedékház közül választhatunk, ahol éjszakára meghúzhatjuk magunkat. Aranyárban melegételt, szeszt és vizet is kaphatunk.

Üzenő fal

A mi üzenetünk a nagyvilágnak

A napnyugta és a napkelte egyaránt gyönyörű, ritkán látható színekben pompázik a kopár hegy. A csúcstámadáshoz nem jön jól a tériszony. Jelekből nincs hiány, a kitett, meredek helyeken általában agyon vagyunk biztosítva, helyenként viszont be kell érjük egy-egy lélekmelengető vasdarabbal. Ha megoldható a transzfer, keressünk egy másik utat lefelé, mert van belőle bőven. Mi a Hét tó völgyét választottuk. Hosszú, de kellemes és nagyon szép útvonal. Csak a végén egy hirtelen 600 méteres eséssel bosszulja meg magát. Érezés a Bohinji tóhoz, innen a Most na Sočiba menő panorámavonat illetve Máté segítségével jutottunk haza.

Az utolsó pár száz méter a gerincen - pszichikailag nehéz terep

Több híres és méretes barlang van az országban, melyekről eddig ugyancsak képek alapján vettem tudomást. A Postojnai barlang zsúfoltságától többen is óva intettek már. Nem messze található tőle viszont a Skocjanske barlang, melyet még nem ért utol az ipari turizmus. A látogatható rész első fele a csendes barlang, amolyan igazi cseppkőbarlang. Gyönyörű kis szobrocskák mellett látható itt egy 15 méteres, több százezer évesre becsült cseppkő-gólem, illetve egy fél centi híján cseppkőoszlop, mely 70 év múlva talán az is lesz. A második rész a cseppkövek helyett a hatalmas méreteivel gyönyörködtet, egy kisebb folyó morajlik benne. Elképesztő, hogy miket képes a természet kialakítani. Fanatikusok beleélhetik magukat kicsit a Gyűrűk urába is. Fényképezni nem volt szabad, ezért csak néhány lopott képet tudok közzétenni.

karaly

Mória bányái márpedig léteznek

Az egykori bejárat, a mai kijárat

Névadó település