Írta:
Krajcsó Péter
Fotó
és kajakosok: Krajcsó Péter, Bojan Rusjan, Dejan Sedej
Tavaly is száraz volt Korzika, az
idén még szárazabbnak ígérkezett, ezért a tavaszi kajaktúrához új helyszínt
kerestünk, ahol volt havazás és csapadék. Így esett a választás Albániára, a
vadvizek szűz paradicsomára. Boszniába, Montenegróba még csak-csak elmegy az
ember, de a Balkán ennél délebbi része (még) nem felkapott a nyugati kajakosok
körében.
Mint hogy szűz, pontos
információt is nehéz szerezni a folyókról, egy-két korábbi túraleírásból
kellett gazdálkodjunk. Amit megtudtunk Albániáról, hogy a folyók koszosak, az
utak rosszak. Ha már ilyen messzire mentünk, igyekeztünk minél többet látni és
evezni, a célfolyókat egy Montenegró-Koszovó-Albánia-Montenegró körre fűzve
állítottuk fel. Montenegróban jártam már, a Tara és a Durmitorok méltán híres
környékén, de délkeleti része más. Az utak ugyan jó állapotban vannak, de szegénységet
tükröznek az út mentén sorakozó félkész, lakatlan hatalmas házak. Ki tudja
milyen céllal, milyen pénzből-támogatásból kezdték el őket építeni, és hogy mi
lesz velük. A szemét is meglehetősen sok az út szélén. Ez Koszovóban is
folytatódik, de itt időnként megjelent egy-egy luxus autószalon, vagy egy kb.
50 motort kiállító robogószalon. Biztos nem árulnák, ha nem vennék meg őket, de
az utcákon ugyanakkor gyanúsan kétes eredetű Volkswagen Golfok furikáznak. A
határ mentén háborús hangulatot tükröző békefenntartók bázisai sorakoznak. Csak
rövid időt töltöttünk Koszovóban, bennem egy hatalmas ellentmondásosság érzése
maradt.
A negyedik napra végül
megérkeztünk Albániába, a bunkerek országába. Ezeket az elején még
érdekességként fényképeztük, majd egy idő után rááll az ember szeme. Úgy 700
000 kisebb-nagyobb bunker található Albániában, minden négy lakosra jut egy. Csak
az északi részt jártuk be, azt hallottuk, hogy ez szebb, kevésbé szemetes és
amúgy idáig is elég sokat kellett autózni. Ha röviden kellene jellemezzem,
akkor egyszóval azt mondanám, hogy Albánia (északi része) gyönyörű! Szépségét a
Sočához
és a Júlia Alpokhoz tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt a
természet igazi ősi, vadregényes, ahogy az magától kialakult, hegyek-vízesések
gazdagítják, a folyók kristálytiszták, opálos kék árnyalatúak, az erdők már
április végére zöldülnek, és a gyér lakosság miatt szemetet pedig alig látni.
(Albániában egyébként kollektív szemétgyűjtés gyakorlatilag nem létezik.) De
ami igazán csodálatos, amit én máshol még nem tapasztaltam, azok az emberek. A
szegénységet nyilván könnyebb megosztani, nyitottak, barátságosak, önzetlenek
és segítőkészek. Utunk során háromszor világvége helyen esteledett ránk,
háromszor kértünk segítséget, hogy hol tudnánk aludni-sátorozni, és
mindháromszor maradhattunk ott helyben. Egyszer egy tanyán kaptunk egy egész
házat, egyszer egy kocsma mögött, majd pedig a faluháza kertjében vertünk
sátrat. Mindezért, ha el is vártak fizetséget, nem számszerűsítették, ránk
bízták. Fontosabb számukra a jó kapcsolat, a barátság, hisz segítségért
segítségre számíthatnak. A közvetlen környezetükről látszódik, hogy
szorgalmasak az itt lakók, a házaik, kertjeik a maguk módján szépek, rendben
vannak. Idegen nyelveket hébe-hóba beszélnek, angolul, olaszul, esetleg németül
vagy szerbül. Egyébként az albán nyelv olyan mint a magyar, szinte semmiben sem
hasonlítható más népek beszédéhez. Egy kis activity-vel, mutogatva-rajzolva,
több-kevesebb sikerrel, de szinte mindig el lehet boldogulni.
Néhány tipp Albániához:
- Kerüld el nagyívben a városokat
A városokról sok jót nem tudnék elmondani,
rondák, forgalmasak, és alig van valami látnivaló. Városon belül szörnyű
állapotban vannak az utak, lefedetlen, jelöletlen gödrökkel. A KRESZ szabályait
sem ismeri mindenki, gyalogos, biciklis, szamaras szekér megy ki merre lát. Ha
van valami dolgunk, intézzük el gyorsan, aztán uccu, ki a természetbe!
- Vigyél magaddal GPS-t
Személy szerint nem szeretem a
GPS-t, szerintem elveszi a vezetés és a tájékozódás élményét. Albániában
viszont elengedhetetlen. Irányjelző táblák gyakorlatilag nem léteznek, vidéken ugyan
nincsen sok út, ezáltal sok lehetőség sem, de egy városból esélytelen a helyes
úton kikeveredni.
- Legyen alattad 4x4
Látszódik a fejlődés, sorra
építik az utakat, lassan két kerékkel is el lehet jutni szinte mindenhova. De
bizonyára nyugodtabb szívvel hajt az ember egy magasépítésű négykerekes
autóval. Nem beszélve arról, hogy az igazán szép helyekre nem visznek aszfalt
utak.
- Ismerd meg a helyieket
Légy nyitott és őszinte, ők is
azok lesznek veled, de ne mutasd fel a pénzedet. Jellemző, hogy az emberek
tartanak otthon van egy-egy fegyver, de nem azért, hogy kirabolják az elveszett
turistákat. Egyszerűen a saját biztonságuk miatt kell ez, vidéken nincs
rendőrség, illetve az állataikat kell megvédeniük a vadaktól.
- Próbáld ki a helyi ételeket
Európai árakhoz képest
aprópénzért lehet vendéglőben étkezni. Jellegzetes ételük a bárány, amiből
húst, tejfölt, sajtot tálalnak.
- Vigyél magaddal házi patikát
A gyógyszertárak ugyan
megbízhatóak, de ritkán vannak. Biztosítás ide vagy oda, a kórházak már
kívülről sem túl bizalom gerjesztőek.
- Bérelj fel egy túravezetőt
Ha nem vagy biztos a dolgodban,
ha nem szereted a váratlan kihívásokat, és ha megteheted. Az Outdoor Albania
egy vízi- és szárazföldi túraszervező cég, a tulajdonos Gent Mati pedig egy
tapasztalt kajakos, aki a legtöbb albán folyót elsőként evezte meg. Tény, hogy
töredék pénzből kijössz, ha magad intézed a dolgaidat akár a vízen, akár a
szárazföldön.
Végezetül egy kis szakszöveg a
túránkról és az folyókról abban a sorrendben, ahogy mi megeveztük őket. Próbálom
nagyjából lokalizálni őket, de minthogy be- és kiszálló helyek nem léteznek,
általában hídtól hídig megy az ember, vagy keres egy olyan helyet, ahol le
lehet jutni a folyóhoz.
Morača (Montenegró) – a kanyonok
folyója
A hagyományos része a Podgorica fölötti
alsó ww II-III-mas szakasza, egy ww V-ös, a 150 méteres függőleges sziklafalak
miatt átemelhetetlen (muszáj)zúgóval. A magas vízállás miatt ezt a zúgót nem vállaltuk
be, a folyó mentén felvezettünk a felső szakaszhoz amíg tudtunk, majd ahol már
elég száraznak tűnt a meder vízre szálltunk, és onnan eveztünk le az út menti
kempingig, melyet a folyóról érkezve a környező szeméthalomról tévedhetetlenül
fel lehet ismerni. Nagyon szép szakasz ez is, több helyen ww IV-V-ös
sziklakertek és átemelések nehezítik, egyébként a mély kanyonok függőleges
falai között könnyebb zúgók vannak.
Zlorečica (Montenegró)
A kiszállótól Andrijevicától
indul a fölfele a mellékút a folyó partján. Ezen ugyancsak felvezettünk amíg
tudtunk. Egy szűkületet a bedőlt fák miatt át kellett emelni, egyébként ww III.
Keskeny folyó, a part menti fák miatt párszor le kell húzni a fejünket.
Pećka Bistrica (Koszovó)
A balkáni országokban nagyon sok
Bistrica nevű folyó van, többet nézegettünk is már, de Koszovóban a Pećka
Bistrica felső szakasza volt az első Bistrica, amit meg is tudtunk evezni. Engem
a korzikai Restonicára emlékeztetett, mivel közvetlen a folyó mellett megy az
út, onnan indulsz, és ott szállsz ki, ahol akarsz. Ismét bebizonyosodott
számomra, hogy az útról nézve vagy kettőt hozzá kell adni a folyók nehézségi
megítéléséhez. Még ha a zúgók nagy részét jól látni menet közben a kocsiból, a
neheze ott van, amit nem látunk. Ugyanakkor nagyon szép folyó, jó vizünk volt
rajta, ww IV-V-ös zúgók végtelen sora. Végre egy megevezett Bistrica! A felső
szakasz végét két egymást követő híd jelzi, az alsó szakasz a nagyobb esések és
a szűk kanyonok miatt már az útról nézve is jóval nehezebbnek tűnik.
Valbona (Albánia)
Albánia Sočája! Mind a
folyó, mind a környezete! Bejram Curritól észak-nyugatra indul a murvás, de normál
autóval is járható út, az úgy 20 km-re levő Valbona falucskához, ahol több
szálloda is várja a többnyire hegyek után érdeklődő turistákat. Ugyan egyenes
az út, nekünk mégis sikerült eltévedni egy magántanyához vezető aszfaltút miatt.
Itt történt az, hogy útbaigazítás helyett egy egész házat kaptunk, ahol három
éjszakát töltöttünk csodálatos helyi emberek között. Az út végig a folyó
mellett megy, több be- és kiszálló helyet biztosítva. Valbona falutól indulva
egy kis bemelegítő szakasz után egy felső ww IV-V-ös kanyon következik rengeteg
bedőlt fával, amik miatt többször is át kell emelni. Szerencsére van egy
turista út a folyó jobb partján, ami ezt lényegesen megkönnyíti. Utána 5 km ww
III-mas, majd egy km út menti ugyancsak fákkal dúsított ww V-VI-ös szakasz van,
amit mi gondolkodás nélkül kihagytunk. Ezalatt egy újabb kanyon, majd utána ww
III-IV-es vadvíz következik. A Valbona felső szakasza függőleges falak között egy
rövid igen szűk kanyonnal végződik. A beláthatatlansága miatt mi ezelőtt
szálltunk ki a folyóról.
Fani i Vogël (Albánia)
Az egyetlen folyó amin nem
szeretnék többször evezni. A völgy önmagában még szép is lenne, az A1-es autópálya
többször keresztezi hatalmas hidakkal és pillérekkel. A 20 km alatt van 4-5 ww
III-IV-es zúgó, egy X-es szakasz, amit a kb. 30 perc átemelni, a többi pedig
síkvíz.
Shala (Albánia)
Az egyetlen folyó, amihez tényleg
4x4-es járművet kellett használni, és fog is még kelleni vagy15 évig. Shkodrából
vannak félig menetrendszerű járatok, de autó- illetve taxi bérlés is
lehetséges. Mi taxiztunk egy 4x4-es kiszuperált extra magas építésű Mercedes Sprinterrel.
Az elején úgy éreztük, hogy sofőrünk az év üzletét kötötte meg velünk, útközben
viszont beláttuk, hogy nem. 30 km-t három óra alatt tettünk meg, pár száz
méterről vagy 1300-ra kellett felmennünk, és újra le. Majd úgy éreztük, hogy
Afrikába érkeztünk. Nem is csoda, persze, hogy megáll az idő ott, ahol 2012-ben
is csak így lehet eljutni. Breg Lumiban vertünk sátrat, itt van a felső szakasz
vége, az alsó szakasz kezdete. A felső Shalánál értettem meg, hogy mi a
különbség, ha azt mondják egy folyóra, hogy ww V vagy hogy ww V-VI. Az első két
km ugyanis szifonokkal gazdagított ww V-VI, én kb. annyit sétáltam, mint
amennyit eveztem. A nehéz rész után viszont igazi megkönnyebbülés és élvezet
volt az egyre könnyebb zúgókon leevezni a faluig. Következő nap innen eveztünk
tovább a Shala alsó szakaszára, amiről tudtuk, hogy 6 km vad- majd 14 km síkvíz
a duzzasztóig, a kiszállóig. Ez a vadvizes rész volt életem egyik
legélvezetesebb evezése. Hosszú ww IV-es szakasz, a korábbi folyókhoz képest
könnyű, de ugyanakkor nem túl könnyű zúgókkal folyamatosan gazdagítva. Mindezt
ámulatba ejtő környezetben. Igazi pihentető evezés volt. Nem úgy, mint a vége.
A síkvíz még csak hagyján, de az erős szél és a hullámok az őrületbe kergettek,
képtelenség volt egyenesen evezni a rövid lapos aljú vadvízi kajakokkal. Tudtuk,
hogy van egy kis falu menet közben, az volt a tervünk, hogy majd ott bérlünk
egy taxi hajót. Csak azt hagytuk ki a számításból, hogy Albániában vagyunk. A
faluban csupán egyetlenegy hajó volt, de abban sem volt benzin. Csalódottan
indultunk tovább, majd óriási szerencsénkre hamar találkoztunk egy
halászcsónakkal, amit sikerült lestoppoljunk. Jól alakult a vége, de
legközelebb inkább a biztosra mennék, és előre intéznék egy vízitaxit.
Kir (Albánia)
Shkodrától észak-keletre a Kir
völgyén keresztül vezet az út a Shalához. A felső szakaszát is megeveztük, de a
folyón kapott élvezet nem volt arányban a transzfer bonyolultságával. Legközelebb
Prekal falucskából indulnék, ahol véget ér az aszfaltút. A sok alacsony kanyon
és a kristálytiszta víz miatt a Koritnicához tudnám hasonlítani. Ugyan sok a
folyón a sík rész, de az elejétől a végéig több ww IV-V-ös zúgó gazdagítja
meglepetésszerűen, amikor már nem is számítana rá az ember. Párszor át kell
emelni, de minden nagyon jól megnézhető, könnyen kikerülhető.
Tara (Montenegró)
Hazaúton még a Tara felé vettük
az irányt, a lehető legjobbkor. A hóolvadás és az esők után kb. 100 m3 vizünk
volt, szikla gyakorlatilag nem volt a víz felett, csak óriási hullámok. Szép
zárása a túrának.
