Téli rafting Európában?
Létezik, de ne számítson az ember egy közép-amerikai pörgésre.
Portugália, annak is az északi része.
Remek lehetőségekkel rendelkezik. A hegyeknek nem nevezhető dombok között szép számmal bújnak ilyen-olyan vizek. A téli időjárás a magyar őszhöz hasonlítható, kis angolos beütéssel. Az eső szinte mindennapos, a kérdés csak a napi mennyiség. Decemberre általában feltöltődnek a hegyek, így biztosan fellelhető evezhető folyó. Már csak azért is, mert van belőle bőven. Meglepő a változatosságuk: szűk és meredek creekek táplálta bővizű széles folyók, tehát egymástól nem is lesznek olyan messze. Nem is csoda tehát, hogy sok északi kajakos tölti itt a téli szabadságát. A raftingolható folyók száma viszont korlátozott, a vendégek belföldiek, munka tehát többnyire csak hétvégén várható.
Alig egy perccel több előkészület és mennyivel jobban néz ki
Megdöbbentő, hogy egy országon belül milyen különbségek tudnak lenni. Portugália tengerparti része, virágzik és nagy léptekkel ’fejlődik’ a világvárosiasodás felé. A városok mérete a duplája a 20 évvel korábbihoz képest, sorra épülnek a kifogásolható minőségű kortárs csodák, a később üresen maradó lakóházak és irodaépületek, és a szemetet áruló csarnokok. Háztartásonként lehet akár négy autó, ezáltal olyan a forgalom, hogy gyalog is hamarabb érek át az utca túloldalára. 50 km átmeneti rész, ettől keletre viszont olyan vidéki az élet, amilyet Magyarországon már keresni kellene. Az emberek a két kezükkel dolgoznak a szőlőskertben, a legmeredekebb hegyoldalakat is művelik, hasogatják a tüzelőfát, és nem viccelek, kézzel mosnak a patakból gyűjtött vízzel az utcai betonteknőkben. Szegénynek és elmaradottnak nem mondanám ezt a részt sem, mert egy krossz-motor és egy kvad szinte minden udvarban látható, de azért a hosszabb lejtőkön inkább üresben gurulnak le.
Porto
Ponte do Lima
Vino de Castelo
Portugália 2009
A portugál vendégszeretet csodálnivaló. Számomra az elején olykor gyanút, vagy valami hasonlót sejtetett, de mint kiderült, teljesen őszinte. Alighogy beköltöztünk, lakótársaink már elhívtak vacsorázni, bulizni, ha kell valami szóljunk, bármit találunk, csak vigyük, használjuk.. Főnökünk egy álló napig gardírozott minket, bemutatva a környéket, majd mindenféle utalás nélkül felajánlotta, hogy kölcsönadja a biciklijét és a kocsiját, majd hogy a komolyságát bizonyítsa, ide is adta a slusszkulcsot, hogy ha majd kell neki a kocsi, akkor szól. Ahogy találkoztam néhány helyi kajakossal, el is hívtak evezni, mondták, hogy adnak hajót ha kell, és aludhatok is náluk, ha úgy kényelmesebb. Na most, hallottam már elég ilyen argentin és costa ricai ígéretet, de meglepő módon a portugálok ezeket komolyan is gondolják.
Két közös evezés után elvittek a helyiek a Rio Louredo felső szakaszára. Az egyik legmeredekebb creekre, de ezt így pontosan nem közölték velem. Hát.., ha lett volna rá lehetőségem, lehet, hogy kisétálok kajakkal a vállamon a völgyből, de minthogy az egyetlen járható út a folyó volt, kénytelen voltam megevezni, és nem is bántam meg. :-)
karaly
