A bürokráciát könnyebb megkerülni, mint kijárni: vízum és egyéb engedélyek nélkül magyar állampolgár 90 napot tölthet Costa Ricán, majd 72 óra távolléttel újabb 90 napot lehet nyerni. Így volt egy ’kötelező’ látogatásom Panamába.
Úti cél a határhoz legközelebb eső turisztikai központ, a Bocas del Toro (magyarul a bika szájai) nevű szigetvilág. Nemzetközi járatok nem jellemzőek erre felé; van busz a határig, meg a határtól, közötte egy kis séta a Sixaola nevű folyó felett. Érdekes határátkelő: ha nem figyelsz, úgy átmész ellenőrzés nélkül, hogy észre sem vesznek. Neked kell kopogtatni a kis ablakon, hogy csókolom, szükségem lenne a pecsétre.
Kamiont és vonatot is átengednek, de nagyrészt a gyalogosok használják
Alföldi gyereknek továbbra is nagy élmény az, ami máshol természetes: itt a hajó az elengedhetetlen közlekedési eszköz. Van ebből minden fajta, fatörzsből kivájttól a tengerjáróig, a turisták kiszolgálására pedig néhány helyi vállalkozó vízitaxija áll készen.
Generációk találkozása
A központ a legnagyobb, Kolombusz nevű sziget, itt van a legtöbb szálló- és vendéglátóhely, a környező kisebb-nagyobb szigeteken pedig szinte mindenki talál kedvére való helyet. Vízparti bárok és szórakozóhelyek, csendesebb és hullámos partok, búvárhelyek, túraútvonalak keresztbe-kasul és természetesen szörf kezdőknek, szörf haladóknak és szörf profiknak. Most én voltam a kis tudatlan turista, aki csak ámul-bámul a hullámlovasokon, és a partról vágyakozik az óriási száguldásokra. De legalább jót mosolyoghattam a helyieken, amikor csöndben megjegyezték, hogy nem igaz, hogy itt mindenki csak a szörfről tud beszélni.. :-)
Annak ellenére jól éreztem magam, hogy a három napból kettőn szakadt az eső. Turisták szép számmal - meglepő módon itt az európaiak vannak túlsúlyban a bálnatestűekkel szemben -, így nem volt gond, hogy egyedül mentem, hamar lehet új barátokat szerezni. Nappal az utcákon tömegével lehet a szórólapokat begyűjteni, de szerencsére, nem a 90 %-os leárazásokról, hanem arról, hogy aznap este melyik szigeten és melyik bárban lesz a buli. Nem nagyon licitálnak egymásra, a hét minden napján lehet szórakozni - flipflopban.
Megígértem a srácoknak, hogy felkerülnek az internetre :-)
Neki nem..
Legközelebb kénytelen leszek egy deszkával belevetni magam a habokba. Szép volt, jó volt, de három nap után vágytam már vissza a fehér vizekre. Többekkel is találkoztam, akik hónapokat töltenek utazással. Az csak egy kérdés, hogy honnan van pénzük fél éven keresztül napi 10 dolláros szállodákban lakni, és éttermekben enni. De hogy ennyi időn keresztül hogy lehet ezt élvezni.. Persze folyamatosan csodaszép helyeken járnak, de számomra egy idő után minden tengerpart ugyanolyan. Lehet, hogy valakinek a vadvíz lenne már unalmas. De az nem én vagyok.. :-))
karaly
