Helló Mindenki!!
Szinte percre pontosan egy hete, hogy már itt vagyok Liechtensteinben, így itt az ideje, hogy összeszedjem magam, és írjak valami beszámolófélét. Hát lássuk.
A kiút egész simán ment. Pestről alig 9 óra alatt elkocsikáztunk a célpontot jelentő Vaduzig. Eddig nem voltam különösebben oda az ilyen vezetés örömét elvevő dolgokért, mint az automata váltó, vagy a tempomat, de ez utóbbi azért jól jött volna ennyi autópályázáshoz.
A hely.. hát nem rossz. A kilátás sem – már a koleszból. Vagy három napig felhőbe burkolózott a táj, de aztán szerencsére kitisztult, így azóta a svájci hegyek vigyorognak vissza rám reggelente. Alföldi gyereknek nagy élmény hegyek között lenni - tetszik.
Viszonylag korán érkeztem, kevesen voltak még itt, így többnyire egymagam indultam neki világot látni bicajjal, vagy gyalogosan. Mivel az egész ’országban’ alig 35 ezren élnek, a városnézés nem tartott túl sokáig, így inkább a hegyeket vettem célba. Legutóbb már elgondolkoztam rajra, hogy ugyan miért szívatom magamat azzal hogy minden utamba eső emelkedőnek nekivágok két keréken, de a kilátás azért kellemesen kárpótolta az izzadást.
A főváros főutcáján sétálva és kirakatnézegetve azon gondolkoztam hogy vajh mire költhetném el az első félmilliómat. Találtam néhány lehetőséget. Vehetnék belőle pl ’egy’ karórát, vagy mondjuk ’egy’ kisebb szőnyeget. Na igen, rá kellett jöjjek, hogy Európa egyik legdrágább országába érkeztem. Így inkább egy bérletet vettem, amivel majd át tudok menni Ausztriába vásárolni.
Mókás még a helyben, hogy ugye elég szűkösen van itt minden, hát a város és a mezőgazdaság eléggé összefolyik. Két ház között egy kis kukoricás vagy legelő az teljesen megszokott. De annyira, hogy itt az emberek nem használnak fűnyírót, itt teheneket használnak. Ők meg aztán dolgoznak rendesen.
Így a hétvégére lassan elkezdtek szivárogni az emberek, telt a kolesz mindenféle nemzettel. Ausztrál, Argentin, Brazil, Japán.. csak hogy néhány közelebbit említsek. Jó arcok. Szobatársammal nincs gond. Egy igazi cseh gyerek. Este sört, reggel meg Kofolát iszik. Meg van itt egy igaz ír gyerek is, aki 10 vagy maximum 15 perc beszélgetés után biztos, hogy felhozza, hogy az ’azok a piszkos angolok’ témát. Meg egy igazi portugál lány, aki 45 percen keresztül nem hogy megállás, de levegővétel nélkül tud beszélni. Vannak azért ennyire nem igazi emberek is, pl a japánnak álcázott ausztrál srác. Meg egy török akit olyan hochdetschnak néztem volna. És tényleg török. Tartja itt a ramadánt, nem eszik nem iszik napközben, utána meg vacsira egy csirkét azért gond nélkül bevág. Meg ilyenek.
Pénteken volt a nyitónap. Pörfekt szervezés, játékos bemutatkozás, sulikörbevezetés, ebéd, túra minden volt. Mindenki kedves, vigyorog és nagyon örülnek nekünk. Csak sajnos azt, hogy mikor lesz az első órám, azt még mind mostanáig nem tudták megmondani. Sebaj.
Összeszedek még néhány képet. Remélem, hogy mindenkinek jól meg fog telni vele a postaládája, és majd jó ideges lesz. :-)
Üdv és pusz, majd írok még.
p’
Kilátásaim
Kolim
Fellegek
Tehenek
Sulim előtt fűnyírók
Így épülnek a középkori kastélyok
