Lichtenstein_04

Halloo Zusammen!!

Na még egy gyors levél az év végére.
Véégre megérkezett a hóó!! Nehezen ment. December elején még néha plusz 10 fokok voltak, ami nem lett volna probléma, ha éppen nem izzadt volna itt a deszkám a szobában. Na de tegnap végre elmentem csúszkálni. Ismerkedtem a helyi pályákkal. Mondjuk még csak az egyik felvonó működik a háromból, de azt legalább most újították fel. Hatszemélyes lift fűtött ülésekkel.. Nem rossz.. :-) Tegnapi volt az első nap. Helyi kiccsávók nem szarakodtak, rögtön hólapáttal érkeztek, és snowpark hiányában sk ugratókat építettek – amiket én meg örömmel használtam. Találtam szűzhavat is, amit meglepő módon nem nagyon kedvelnek itt az emberek. Én annál inkább. :-) Sajna hó még kevés volt, sziklák meg magasan úszkáltak, így volt is szívszakadás-földindulás a nap végén, mikor a deszkám alját is megpillantottam. De hát.. ez van.

Múlt héten erre keveredett egy dél afrikai egyetem énekkara. A nyári szünetüket töltik utazgatással és énekléssel szerte Európában. Adtak egy kis koncertet, mire mi másnap egy nemzetközi vacsorával vendégeltük meg őket. Argentin-brazil-cseh-magyar-lengyel-litván-portugál-spanyol ételek kerültek az asztalra. A magyar természetesen gulyás volt, amit egyedüli magyar lévén én készítettem – na jó, a Horváth Ilona szakácskönyv segítségével. 40 főre.. Ok. De egész jól sikerült. Mondhatnám gulyás kinézete és íze is volt. Nem mintha a délafrikiaknak feltűnt volna ha nem az lenne. A rotterdami Erasmus-híd után most másodjára is meggyőződtem arról, hogy a négerek roppant vidám emberek. Vicces, olyan jól el tudják magukat szórakoztatni. Mint a filmekben: ilyen ritmusos-éneklős, meg mittudoménmilyen játékokkal, amit ha valaki elront, helyzettől függően, innia kell, vagy csak éppen kacagnak egy nagyot. Na most amikor az európai fiú 20 évnyi handicappel beáll közéjük, akkor volt kacagás rendesen.:-)

Szerdán indulok haza. Így 21.-én Pesten 23.-án pedig Csabán is meg fogok jelenni. :-)
Baromira jól érezném itt magam, hogyha nem kéne ebbe a fránya iskolába járni. Nincs vele semmi bajom, csak rengeteg időmet elveszi, amit sokkal jobban is el tudnék tölteni. Tudom, ez nem újdonság, de tegnap ahogy csúszkáltam nagyon kijött rajtam.. :-) Hétfőtől szerdáig 8-10-12 órákat kell bent lenni. A hét többi napja legalább szabad. Azaz lehetőséget ad a munkára, iskolai, vagy irodai – kinek mi.

Csak néhány gondolatot leírok az itteni és az otthoni rendszerről. (Bocs) Amikor jött ez a bachelor-master rendszer mindenki tátott szájjal nézett, hogy ugyan hogy akarják ezt az építészmérnöki karon bevezetni, mert hogy fél tudással nem lehet építészként dolgozni. Holott de. Itt már egy ideje kétszintű képzés megy, miáltal az átlagéletkor a masteron olyan 26-28. Alapképzés után az ember elmegy dolgozni, és amikor úgy érzi, hogy megérett rá, hát visszajön, hogy elvégezze a mastert is. Közben még fél munkaidőben dolgozik is (ezért kell minden órát három napba besűríteni). Na most ez a master, amit ők csinálnak, az tényleg az lesz. Nyilván több tapasztalattal a hátuk mögött, magasabb minőséget tudnak produkálni. Míg amit én csinálok.. öö.. na mindegy. Szóval ennek az egész bekezdésnek csak annyi volt a lényege, hogy rájöttem, hogy nem rossz ez a kétszintű képzés. :-)
Na ennyi.
Akivel nem találkoznék, hát boldog karácsonyt, és sikeres új évet.

ciao

karaly

Faszék

 

Magányos fa

 

Koli a magasból

 

Suli a magasból

 

Hóó

 

Hóóó

 

KM

 

Africans

 

 

 

By night

Lichtenstein_03

Üdvözlet mindenkinek!!

Közeleg a tél, hűl az idő, eső helyett néha már havazik. A hegycsúcsok így újabb színeket kapnak, pedig már megfogadtam, hogy nem fogok több tájképet csinálni, hiszen az mind ugyanolyan mint eddig volt, de így hogy fehér a teteje, kénytelen voltam megtörni fogadalmam. Délről érkezett barátaink vegyes érzelmeket táplálnak az időjáráshoz. Egyrészt örülnek, hogy életükben először látnak havat, másrészt vacognak. És ha tudnák, hogy ez még nem is a hideg.. Egyre többen készítgetik már a deszkákat léceket a téli szezonra, hogy az első adandó alkalommal célba vehessük a sífelvonó két vége között levő lejtőket – no meg a többit is.

Aztán azt is megfogadtam már párszor, hogy állatokat sem fogok többet fényképezni, mert hogy abból is van már rengeteg, aztán azok is ugyanolyanok többnyire. A múltkor viszont egy bicaj túrán újból meggyengültem – lehet a fogadalmak nem nekem valóak. Egy olyan többgenerációs birkakolóniával találkoztam ugyanis, hogy nem tudtam megállni a fényképezést. Pár hetes barikáktól a dédszülőkig mindenki ott volt egymás hegyén-hátán – néha a szó szoros értelmében olyan bee-koncertet adtak, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül. Közben meg elgondolkoztam, hogy szegény birkákkal hogy kitolt az evolúció. Kiskorukban még ilyen kis csöpp simogatnivaló édes állatok, aztán mire felnőnek olyan amorf debella jószág lesz belőlük, hogy az is csoda hogy járni tudnak. Hát még ha a bundájukat is leborotválják.. Szerencsétlenek.. J

Még egy állatos történet aztán befejezem a mezőgazdasági értekezést. Két hete tettünk egy utazást Zürichbe, hogy megnézzük a tervezési helyszínünket. Az autópályán tájatnézve olyat láttam mint még soha. .. Egy tehenet szabályosan szaladni, mitöbb, futni. J Nem tudom milyen de valami nagyon kergemarhakór üthetett belé, ami arra ösztönözte, hogy mozgása során legyen olyan pillanat, amikor mind a négy lába a levegőben van. Nevetséges, de ez tényleg nagyon meglepett, ugyanis láttam már itt jó néhány tehenet, de amolyan nyugodtabb fajtákat, melyeknek a leggyorsabb testrészük az álkapcsuk volt evés közben.

Zürich. A tervezési helyszínünk nem más, mint a pályaudvar. Oda fognak hamarosan, azaz inkább közvetlenül mellé naagy házakat építeni, amiből most elméletben mi is kivesszük a részünket. Jól megnéztük hát a síneket, majd elmentünk várost nézni. Igazából két főutcája van a városnak. Egy amolyan óvárosi, ami engem valahogy Amszterdamra emlékeztetett. Kis utcácskák mindenféle vendéglővel, max 200 méterenként meg egy-egy night clubbal. Másik főutca meg amolyan bankár-negyed volt. Öltöny és óraboltok váltogatták egymást. Csak úgy be-bepillantottam a kirakatokba. A csúcs egy karóra volt – nem viccelek – több mint 58e CHF-ért. Na jó ez mondjuk extrém eset, meg kicsit giccses is volt az a gyémántmennyiség ami rajta volt, de a 10e frankos karórák átlagárnak mondhatóak azon a soron. Mókás.

Nem menekülök a várostervezéstől itt sem. A munkát ugyanis a beépítés és a környezet kapcsolatával kell kezdeni, így hát egyelőre csak a tömegekkel és a magasságokkal játszogatunk. Ennek a módja: vegyél 3200 db 20x20x6 mm-es falapocskát, pakolászd őket egymás tetejére, tologasd őket jobbra-balra, ha valaki véletlen belerúg az asztalba, és leborul, hát építsd újra, és ha elkészítettél egy változatot, akkor fényképezd le, és csinálj még vagy hármat. A környezet meg persze nem környezet, ha nincs rendesen megépítve, így hát nem kevesebb mint 1 km2-es területet kell megmodellezni.. Hmm.. 1:500-ban.. az végül is csak 4 m2 lesz. Persze tömör fából az egészet – az aljzatot is beleértve. Na szóval röviden ilyen, hogy ha egy svájci professzora van az építészhallgatónak. A vicces az egészben, hogy a kezdeti szentségelés után rá kellett jöjjek, hogy annyira nem is rossz ez az egész így. A falapokkal tök jól és tök gyorsan lehet tömeget építeni és leginkább változtatni; a városmodellnek – amire hál' istennek 13man vagyunk – ha sok értelme nincs is de úgy tűnik, egész jól fog kinézni. Szerencsére a sulinak azért egész jó felszerelése van a modellezéshez. Fűrészgépek hada, meg a nagy kedvencem a csiszológép. Olyannyira jól dolgozik ez a kis masina, hogy ha mondjuk egy centi fölöslegem volt, akkor gyorsabban megjártam, ha csiszoltam, fűrészelés helyett. Nem túl anyagtakarékos megoldás de annál gyorsabb. J

Na jó, mára ennyi.

Üdv mindenkinek!!

ciao

karaly

4

 

3200

 

Tervezési helyszín - vagy mi

 

 

Havas csúcsok

 

 

No comment

Lichtenstein_02

Kívánok az ifjaknak és a hölgyeknek!!

 Suli meg egyéb programok kissé elhavaztak, így nem igazán volt időm írni az elmúlt időkben. Így most kicsit nehéz összeszedni az emlékeket, de azért megpróbálom.

Az otthoni cidris hőmérséklethez képest itt a hegyek között nagyon kellemes - reggel pulóveres egyébként meg pólós - időnk van. Panasz nem lehet rá. Igyekszünk is kihasználni és jó magas hegyekre felmászni. A legutóbbi levelem óta három kis túránk volt, amivel nagyjából be is jártuk Liechtenstein arra alkalmas csúcsait.

A múlt hétvégi túránkat tudnám bővebben kifejteni. Eléggé borult időben indultunk, eső mondjuk nem fenyegetett, de a nap sem. Ahogy mentünk a magasba, szépen belesétáltunk a fellegekbe, 30m-es látótávolság, kicsit egyhangú kilátás minden irányba, de így legalább nézelődés nélkül, lehetett trappolni felfelé néha sétálva, néha meg láncokon kapaszkodva. Aztán meg valami hihetetlen időzítéssel jött a mesebeli élmény. Ahogy felértünk a csúcsra a fellegek egyszerre csak zsupsz, eltűntek - legalábbis kicsit lejjebb ereszkedtek. Amerre csak a szem ellát, mindenfelé csak naagy fehér párna, vagy takaró, vagy akármi, amiből csak egy-két magasabb hegycsúcs lógott ki. Huhh, hát valami nagyon gyönyörű volt. Két lábon a fellegek fölött.. leeső állakkal. Jó érzés volt ott lenni.

Itt a koliban továbbra sem szünetelnek a bulihegyek. Azt kell mondjam, hogy erasmusos diákként az ember sörfogyasztása, ha el nem is éri, de vészesen megközelíti Pergéét. :-) Akarva akaratlanul is, ha neked épp nincs mit innod, hát kapsz. Az egyetlen probléma, hogy ilyen környezetben nehéz rávenni magamat a tanulásra.

Ha már itt járok, akkor írok valamit a suliról. Kicsit gondjaim vannak még néha a nyelv megértésével, így az órán még könnyebben kalandoznak el a gondolataim más témákra. Vannak azért érdekes előadások. Pl éptörit egy számomra nagyon unszimpatikus emberke tartja, de valami eszméletlen jól magyaráz. Múlt hétfőn több dolgot jegyeztem meg Le Corbusierről, mint az eddigi tanulmányaim során. Aztán másik furcsa dolog ahogy az építészet elméletét Darvin A fajok eredete könyve alapján akarják elmagyarázni. Mert hogy a tervezés és a természetes kiválasztás az annyira hasonló dolog. Tervezésen meg un. Sustainable Design modulon vagyok. Nem tudom igazából lefordítani. Hasonló lehet ez mint otthon a környezetbarát építészet. Zürichbe kell majd valami alacsony energiaigényű házat építeni, amit télen a nap fűt, és nyáron meg nem melegíti fel túlzottan. Elég érdekesnek és hasznosnak tűnik. Remélem, az is marad.

Kicsit hiányzik a magyar nyelv. Fárasztó ez a sok külföldi. Néha azon veszem észre magam, hogy magyarul kezdek el beszélni. Aztán meg néznek vissza rám furcsán, hogy hö.

Erről a furcsa nézésről eszembe jutottak a tehenek. A 11 szorgos-dolgos jószág alig 3 nap alatt lelegelte a suli előtti füvet. Így hát másfele terelték őket. Jött a gazda, összeszedte a nyomokat, amit a tehenek maguk után hagytak, majd néhány nap múlva folyékony formában visszatáplálta az őstermészetnek. Erre a szagra, ami napokig ott keringett az iskolában és környékén bűz kicsit enyhe kifejezés. Ehh

Valamit mintha még akartam volna írni, de nem jut az eszembe. Majd leírom később. Vagy elhallgatom örökre.

Mindenkinek minden jót kívánok!!

Csá

 p'

 ui.: A képek.. na ja, lehet kicsit egyhangúak, de nagyon odavagyok ezért a környékért.:-)

 

 

 

 

 

 

 

Lichtenstein_01

Helló Mindenki!!

Szinte percre pontosan egy hete, hogy már itt vagyok Liechtensteinben, így itt az ideje, hogy összeszedjem magam, és írjak valami beszámolófélét. Hát lássuk.

A kiút egész simán ment. Pestről alig 9 óra alatt elkocsikáztunk a célpontot jelentő Vaduzig. Eddig nem voltam különösebben oda az ilyen vezetés örömét elvevő dolgokért, mint az automata váltó, vagy a tempomat, de ez utóbbi azért jól jött volna ennyi autópályázáshoz.

A hely.. hát nem rossz. A kilátás sem – már a koleszból. Vagy három napig felhőbe burkolózott a táj, de aztán szerencsére kitisztult, így azóta a svájci hegyek vigyorognak vissza rám reggelente. Alföldi gyereknek nagy élmény hegyek között lenni - tetszik.

Viszonylag korán érkeztem, kevesen voltak még itt, így többnyire egymagam indultam neki világot látni bicajjal, vagy gyalogosan. Mivel az egész ’országban’ alig 35 ezren élnek, a városnézés nem tartott túl sokáig, így inkább a hegyeket vettem célba. Legutóbb már elgondolkoztam rajra, hogy ugyan miért szívatom magamat azzal hogy minden utamba eső emelkedőnek nekivágok két keréken, de a kilátás azért kellemesen kárpótolta az izzadást.

A főváros főutcáján sétálva és kirakatnézegetve azon gondolkoztam hogy vajh mire költhetném el az első félmilliómat. Találtam néhány lehetőséget. Vehetnék belőle pl ’egy’ karórát, vagy mondjuk ’egy’ kisebb szőnyeget. Na igen, rá kellett jöjjek, hogy Európa egyik legdrágább országába érkeztem. Így inkább egy bérletet vettem, amivel majd át tudok menni Ausztriába vásárolni.

Mókás még a helyben, hogy ugye elég szűkösen van itt minden, hát a város és a mezőgazdaság eléggé összefolyik. Két ház között egy kis kukoricás vagy legelő az teljesen megszokott. De annyira, hogy itt az emberek nem használnak fűnyírót, itt teheneket használnak. Ők meg aztán dolgoznak rendesen.

Így a hétvégére lassan elkezdtek szivárogni az emberek, telt a kolesz mindenféle nemzettel. Ausztrál, Argentin, Brazil, Japán.. csak hogy néhány közelebbit említsek. Jó arcok. Szobatársammal nincs gond. Egy igazi cseh gyerek. Este sört, reggel meg Kofolát iszik. Meg van itt egy igaz ír gyerek is, aki 10 vagy maximum 15 perc beszélgetés után biztos, hogy felhozza, hogy az ’azok a piszkos angolok’ témát. Meg egy igazi portugál lány, aki 45 percen keresztül nem hogy megállás, de levegővétel nélkül tud beszélni. Vannak azért ennyire nem igazi emberek is, pl a japánnak álcázott ausztrál srác. Meg egy török akit olyan hochdetschnak néztem volna. És tényleg török. Tartja itt a ramadánt, nem eszik nem iszik napközben, utána meg vacsira egy csirkét azért gond nélkül bevág. Meg ilyenek.

Pénteken volt a nyitónap. Pörfekt szervezés, játékos bemutatkozás, sulikörbevezetés, ebéd, túra minden volt. Mindenki kedves, vigyorog és nagyon örülnek nekünk. Csak sajnos azt, hogy mikor lesz az első órám, azt még mind mostanáig nem tudták megmondani. Sebaj.

Összeszedek még néhány képet. Remélem, hogy mindenkinek jól meg fog telni vele a postaládája, és majd jó ideges lesz. :-)

Üdv és pusz, majd írok még.

p’

Kilátásaim

 

Kolim

 

Fellegek

 

Tehenek

 

Sulim előtt fűnyírók

 

Így épülnek a középkori kastélyok