A helyi élethez le kell lassuljunk, a vizekhez fel kell gyorsuljunk


December 7-8-9 Turrialba és környéke


Avagy, miként lassuljunk le a Costa Ricai élethez és gyorsuljunk fel az itteni vizekhez?


Előző napi megérkezésünk korai lefekvéssel végződött, a 2-3 elfogyasztott Imperial sör szálláshelyünkön a kayakosok meeting point-jában, ami néhány napig otthonunk lesz, amig megfelelő bérleményt nem találunk magunknak, is segített, de igazán még a -7 óra eltéréssel „küzdünk” azóta is. Korábban sötétedik ( 18.00 körül ) mint amit Európában megszoktunk, így rendszerint este 9 körül ágyban vagyunk, azt viszont végképp nem szokhattuk meg amit a madarak ébresztő gyanánt rendeznek a pirkadat első jelére.


Leírhatatlan hangzavar, csak ennyit kérdeztünk egymástól : „- Milyen lehet ez a dzsungelben ? „ Igy az első reggel már 7 körül a városka utcáit róttuk, ismerkedtünk a házakkal, udvarokkal, a pályaudvar peronján csövező srácokkal, más ez mint amihez otthon a szemünk szokott, de határozottan barátságos a kép ami kezd összeállni Costa Ricáról.


Ahogy Bivaly mondta : „ – A táj hihetetlenül össze van gyűrve”, városon belül ill. vidéken is egymást váltogatják a kisebb birtokok-kertek, kávéültetvények, pálmaligetek, cukornádültetvények. Itt 42 km.-t a szomszéd városkába a busz k.b. 2 óra alatt teljesít, mivel a leghosszabb egyenes nem több mint 300 m…Kanyar-kanyar után, emelkedő-lejtő-emelkedő kombináció folyamatosan és amennyiben nincs szerencséd, „Collectivo” buszra szállsz, ami nem túlzás, minden háznál-kereszteződésben megáll, ez pedig max.500m folyamatos haladást jelent…

Bezzeg a „Directo” ! Na, az nem lassít senki kedvéért, kutyák-macskák-tehenek-gyalogosok rettegik útját, ill. a gyengébb gyomrúak is áldják a sofőr nevét. De ez sem ér oda 1 ½ óránál hamarabb. Nem is rohan itt senki, nyugodtság látszik az arcokon, én még csak olvastam eddig arról, hogy Közép/Dél Amerikában szinte mindenhol sorba kell állni valamiért, na ezt elég hamar megtapasztaltuk :-)


Bankba indultunk pézt váltani, a fémdetektoros ajtónál csak 4-5 em

ber állt előttünk, na de ami odabent várt ránk… A fehér márványlapokra felragasztott jelzés mentén, szó szerint kígyózó sor, semmi sorszámhúzás-beléptető rendszer, k.b.73.-nak álltunk be és laza 1 1/2óra tekergés a vonalakon után a Banco Nazional ablakához járulhattunk, Dollárt váltani. Gyorsan megbeszéltük, hogy ezt ezentúl minden nap megismételjük J De valahogy nem izgattuk fel magunkat eze

n sem, már mi sem sietünk sehova, lassan felvesszük a helyes ritmust. Vicces belegondolni mit jelent 1 perc Budapesten és ugyanez a 60mp itt Costa Ricán… Azt hiszem ismeretlen fogalom errefelé a Manager betegség és a gyomorfekély :-):-):-) Midlife crisis ? Áááááááá dehogy, a 40 év

es Don Juannak 18 körüli barátnője van, irigyek is voltunk, mert nekünk még nincs Costa Ricai szerelmünk. Igaz ez csak rám vonatkozik, Petit és Bivaly komát szerelmetes asszonyka várja odahaza, így csak engem fenyeget a veszély, hogy börtönbe kerülök :-)



A lányok-asszonyok kortalanok, viszont gyönyörűek, nem jellemző az anorexia és úgy tünik senkit sem zavar ha nem tud XXXS-es farmerba belepaszírozódni :-)

Egyszóval a mindennapi tempó szerethető, részt vettünk már egy helybéli barbecue-n is ahol megtudtuk, hogy az ilyen rendezvény minősége-hangulata nem az ételtől függ, hanem a sör mennyiségétől, nem lógtunk ki a sorból J Viszont a vizekhez valóban fel kell gyorsulnunk. Első nap a Costa Rica Adventures csapatához csatlakoztunk, középkorú vidám Walesi hölgyek, párocska West Wirginiából, kayakkal-Rafttal vágtunk neki a Pehibaye folyónak, hatalamas cukornádültetvényen vezetett a földút, majd vé

kony hegyi ösvény a beszállóig. WW II – III víz 10-12km hosszan, a beszálló mindkét oldalán limány és az egész helyre napernyő szerűen ráboruló bozót ill. fák.


Kezdésnek nem rossz, az idillt csak egy reccsenés zavarta meg, Bivaly túl jó erőben volt a bemelegítéskor a TYWARP lapátja pedig hiába utazta át az Óceánt, nem kap több szerepet a közeljövőben. Így lettünk öten a Raftban, és nekivágtunk az első evezésünknek, pálmaligetek – áthatolhatatlan dzsungel mentén, II-es víz változatos III-as zúgókkal, a Srpenica-Trnovo-i szakaszhoz hasonlítottuk a végén. Amit nem igazán értettünk, hogy vezetőnk Jeremi a sekély kőszórásos helyeken mindig keresztben vitte a Raftot, amiben papucs nem lévén, észnél kellett lenni ha bent akartál maradni… Nem vitték túlzásba magát a túravezetést, egy kettős kő (micsoda ismerős megnevezés :-) ) formációnál Peti megpróbált egy szépet Bo

of-olni, a mögötte érkező Walesi hölgy egy old school Pyranhaval pedig beszorult a 2 kő közé. Ülve maradt a kayakban, miközben a hátára zúduló víz nyomta előre, kicsit erősre volt állítva a zuhanyrózsa J Spricó letép, hajó megtellik, víz kimos stb. A helybéliektől bármi történhetett volna, rescue plan = 0 . Végül azért mindenki vidáman összegezte a túrát a kiszállónál.



Még csak hárman vagyunk a képeken, de várjuk, hogy december 28.-án a ’Főnixmadár’ leszálljon közénk! :-)



Másnap elindultunk a kávé ültetvényeiről híres Orosi völgybe, az azonos nevű folyó alsó szakaszának meghódítására. Meseszép hely, napsütötte völgy, az útról széles de gyors folyású víz tárult elénk, ellentétben az előző nappal, ez már kakaó barna folyam volt. Vezetőnk nem volt túl meggyőző a besorolásról, III-ast emlegetett, később a kalandok után megnéztük a könyvben amit

Amerikai kayakosok írtak és elég profi cucc ( Chasing Jaguars ) ők IV, IV+ -osra értékelték. Nem véletlenül…



Végig az 5km során non-stop hullámok, fogós hengerek és barátságtalan lyukak, limány elvétve. Nem kezdőknek való hely, a kayak lapáttal hajtott kenut is többször próbára tették a vendégszerető hengerek, Pisztráng Peti úszott 2 szépet, az elsőnél mint a nagy Indián „Ülő Bika” kiült a folyó közepén egy kőre :-)



Jómagam Jeremivel elég jól lavíroztam, igaz sokszor rezgett a léc, és Bivaly komának is szercséje volt, hogy követett minket egy kereszt traverznél, jobb oldalon amerre először indult, csúnya V alakú henger várta volna. Az utolsó 200m-en szerintem valami beömlő pöcelében eveztünk, igaz senki más nem érezte, az én orrom pedig… De a lényeg hogy itt vagyunk, evezünk, tanuljuk a nagy vizeket, papucsban járkálunk, leves helyett Cerveza és


PURA VIDA !!! :-)


Markó




1 megjegyzés:

taxilaci írta...

Ahogy a fiam mondaná: cool-zsír-király-állat!Örülök,hogy jól vagytok kérlek jelentkezz : kelemenmarci@t-online.hu Itthon mínusz 7,porhó

Alfelni,téligumi,SL merci,tangabugyi,telepohár hideg pezsgő Padlógázzal új esztendőfék,bal három jön az árok Boldog Újévet kívánok!
Taxilaci