Chirripo Atlantico

Ha valaki úgy alapjaiban kérdezi azt, hogy mi a jó a vadvízi evezésben könnyű válasz lehet rá az, hogy olyan helyekre juthatunk el a vízen, ahova máshogy nem lehetséges. A Chirripo Atlantico megevezése után végre én is őszintén válaszolhatom ezt. A leghosszabb és egyben legerősebb folyó ahol eddig jártam.
 

A kétnapos túra első napján a fő kihívás a folyóhoz való eljutás volt. Több mint két óra utazás után elérkeztünk az utolsó kis faluba ahol véget ért a földút. Innen már csak 12 km-re volt a beszálló. :-) Az őslakosok által kitaposott út vezet a dzsungelen keresztül a völgy aljáig, ahol néhány indián falu található. Az ötlet az volt, hogy majd lovakat bérelünk, felmálházzuk őket, és szépen kényelmesen lesétálunk. A probléma az volt, hogy nem álltak sorban minket várva. Csak kettőt találtunk, azokat is úgy kellett befogni a mezőről. A raft az élelem, meg az egyéb nehéz és nehezen fogható cuccok felkerültek segítőink hátára, a kajakok pedig a miénkre. Bő két és fél óra alatt le is értünk, közben sokan a csodánkra jártak. Ritkán látnak errefelé ennyi elmebeteget. 

Még a földúton

 

 Felhők fölött a vulkán

Kis csapatunk: 11 kajak 4 raft és 2 sofőr

 

 

 Hős segítőinknek volt már könnyebb napjuk

A tudományos..

és a pórázos megoldás

Hosszú még az út

 

 

 

 

 

 

Pihenés és energiapótlás után úgy két óra bemelegítő evezés várt ránk. Az éjszakát a folyóparton töltöttük ki függőágyban, ki homokágyban, ki hálószemeteszsákban. Hatalmas tábortűz és bogrács, a jó hangulatot csak az eső és két skorpió zavarta meg.. :-S

 

 

 

 

 

 

Kétskorpiós szállásunk 

 

Másnap korán indultunk. Hosszú és nehéz szakasz várt ránk. Hamar elérkeztünk a kanyon bejáratához, majd elkezdődött a tánc. Öt óra evezés négyes-ötös vízen. Volt itt minden. Három-négy méteres esések, hengerek, szűk járatok, hosszabb rapidok. Mivel a csapat nagy része már járt itt csak néhány igazán nehéz zúgót néztünk meg a partról, a többi helyen az előttem levőkre kellett bízzam magam. Biztos ami biztos igyekeztem minél hátrébb maradni, kifigyelni, hogy hol és miként mennek le a többiek. Sok hely volt amit föntről nem lehetett belátni, ott a zúgóban kellett rögtönözni. Utólag átgondolva ezt a napot érzem úgy, hogy kezd beérni a magamba fektetett munka és gyakorlás. Új és ismeretlen helyen is egész jól sikerült teljesíteni a kihívásokat. Sajnos a tájat ott helyben nem volt sok időm csodálni, de erre jók a fényképek. :-) 

 

karaly